Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - R. VÁRKONYI ÁGNES: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban
természeti tárgyak gyűjteménye. S lehet, amint a két irodalmi folyóirat visszautal antik jelentésére, átvitt értelemben, a múzsák otthona, a múzsáknak szentelt szent hely, vagyis a költészet, az irodalom műhelye. 1753-ban létrejön a British Museum, s a múzeum elnyeri intézmény jelentését. Amint Kasselban az első múzeum céljára emelt épületben elhelyezik a Museum Fridericanumot, a múzeum fogalma az épülettel is azonos lett. Mai jelentésében már 1683-ban feltűnik Angliában, s a XVIII. század végén egyértelmű: művészi, kulturális, történelmi vagy tudományos jelentőségű vagy érdekű tárgyak, alkotások gyűjtő, őrző és kiállító helye. 12 De vajon Magyarországon a fogalom és a tartalom mikor és hogyan kapcsolódott össze? Minek szólt az 1793-ban a Magyarországon járt Róbert Townson angol mineralógus elismerése, hogy „dicséri a múzeumokat". 13 A genezis A múzeumok a gyűjteményekből alakultak ki. Gyűjtemények már az ókorban léteztek (moweion), a középkorban az egyházi intézmények gyűjtik az ereklyéket, a fogadalmi tárgyakat és a clenodiumokat. A reneszánszban kibontakozik a múlt tárgyi, művészeti emlékei gyűjtésének és bemutatásának kultúrája. A hatalom központjaiban, Rómában, Firenzében, Mátyás király budai, Mária királyné brüsszeli, V. Károly madridi, Rudolf császár prágai udvarában és a francia királyi rezidenciákban. Majd kifejlődnek a fejedelmi, főúri gyűjtemények. A kora újkor megteremti a polgári életformák, a felfedezések, a tudományok emlék- és eszközanyagának együtteseit, városok, egyetemek, iskolák, az értelmiség, a tudósok gyűjteményeiben. Feltűnnek az ún. Kunst- und Wunderkabinetek, a Schatz- und Raritátenkammerek. Óriási anyag halmozódik fel. A könyvnyomtatás, a hadügyi forradalommal elavult fegyverek tárházai, az emlékérmek sokasága, az új világ, a várépítészettel, a folyószabályozásokkal megmozgatott talaj és a régiségkereskedelem válogatás nélkül ontja mindazt, ami megőrzésre méltó lehet. Régiségek, az ország és a természet múltját őrző kincsek, távoli népek értékei és minden, ami elmúlt, ami különös, ami történeti vagy más miatt megőrzésre és bemutatásra méltó. A reneszánsznak a világot egységben felfogó igénye határtalan. A gyűjtemények szerves részei a könyvtár, az antik torzók, a különleges növények, az ősi fegyverek, pénzek, ruhák, műkincsek, festmények, raritások, kertek. Majd a felvilágosodás közegében a tudomány a gyűjteményeket új struktúrába rendezi át. Minket az újkori múzeum gondolatának erre az izgalmas forrásvidékére legegyszerűbben a peregrinus diákok s a tanulmányaikat európai körutazással lezáró főúri ifjak levelei és úti naplói vezetnek el. A hatalmas anyagból két időszakot emelünk ki: 1691-1695 és 1759-1763 híradásait. Bethlen Mihály (1673-1706) az önéletíró Bethlen Miklós kancellár fia, kartéziánus tanárok neveltje, 1691-1695 folyamán frankfurti és franekeri tanulmányai befejeztével járta végig Európát. Állomásai: Hollandia, Németország, 12 Wittlin, 1947. 13 Köpeczi, 1998. 449. p.; Townson, 1797.; Evans, 2002. 478. p.