Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

ra, hogy önhibáján kívül fogságba esett részben sebesült embereivel együtt, az elg. gyalogságától körülzárva. Nevezett kitartásával és személyes bátorságával, példaadásával lehetővé tette, hogy az arcvonalat a kiépített mélységi állásba visszavehettük és így hozzájárult az elg. áttörésének a megakadályozásához."

164 Ennél a támadásnál a páncélosokkal támogatott szovjet gyalogság a 22/111. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokának harcálláspontját mintegy 50 méterre megközelítette. „Kund Béla alez. ... egész napon át tartó igen erős gyalogsági, tüzérségi, aknavető, harckocsi és sorozatvető tüzében harcálláspontjával az első vonalba jutva végig kitartott és zászlóaljával. .. a túlerőt feltartóztatta. Az ellenség áttörése itt hiúsult meg, amikor a 22. ezred harccsoportot 3 ellenséges hadosztály, még több hadosztály tüzérségének támogatásával támadta meg anélkül, hogy áttörése sikerült volna.

nm Makrancnál 1945. január 9-12. között a 22/1. gyalog tábori pótzászlóalj is több, nagyerejű szovjet támadást vert vissza, olyatén módon, hogy tartalékát nem kellett bevetnie. Mártonfalvy Lajos főhadnagy,

166 zászlóaljparancsnok január 12-én „...az áttörő jellegű orosz támadásban zlj-ával utolsó emberéig hősiesen kitartott, az ellenségnek hatalmas veszteséget okozva. Majd midőn két órán át tartó szakadatlan Sztálin orgona és nehéztüzérségi tűzelőkészítéssel az elg-nek sikerült első vonalát áttörnie, megmaradt hátsóbb fészkével és zlj. tartalékával a betört túlerejű elg-et oly sikeresen reteszelte el közvetlenül az első vonal mögött, hogy a háromszoros túlerő előre jutni nem tudott. Zlj-ának hősi helytállása megakadályozta, hogy az elg. a Makranc-Szepsi-i vasutvonalat elérve Makrancra oldalról betörjön és a vasútvonal mentén Szepsi-re előretörjön. Megmaradt pár emberével vonalát mindaddig tartotta míg az est folyamán felváltó német erők állásait átvették."

167 Ennél a támadásnál esett el a 22/1. gyalog tábori pótzászlóalj egyik századparancsnoka, Gegő Imre tartalékos zászlós,

168 aki 1945. január 12-én Makranc 164 HL Kitüntetési javaslatok. 13. doboz. Koncsag Ferenc tartalékos hadnagy felterjesztése a Magyar Éremrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal fokozatára, 1945. II. 16. 165 IIL Kitüntetési javaslatok. 13. doboz. Kund Béla hivatásos alezredes felterjesztése a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidíszínnényekkel és a kardokkal fokozatára másodszor, 1945. II. 16. 166 Mártonfalvy Lajos (Máriazell, 1916. VIII. 2., Göttlicher Baumann Mária - ) hivatásos határvadász főhadnagy (LA - 1939. I. 15., gyalogos). Önéletrajza szerint: „Részt vettem az erdélyi harcokban [1944. VIII. 26-tól - B. Z.]. Csíkszépvíz-Mádéfalva, Bethlen, Nyíregyháza. 23. hv.zlj-nál mint [1. - B. Z.] lövész század parancsnok. Tiszántúli védelmi harcokban: szd.pk. a 23. hv.zljnál. Kassa D-i harcokban 22. gy.táb.pótezrednél [1944. XI. 13-tól - B. Z.] mint [1. - B. Z.] szd. és [22/1. - B. Z.] zászlóalj parancsnok. A szlovák határ átlépése előtt súlyosan megbetegedtem, idegzsába, és Mecenzévről a 2. gy.táb.pót.ho.eü.oszlopával elszállítottak a 6. táb.kórházba... Onnan a közben kivont csapattestemhez irányítottak..." 1945. IV. 23-án Nabburg mellett esett amerikai hadifogságba. Utolsó rendfokozata: főhadnagy (1941. XII. 1.). Kitüntetései: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal (1944. XI. 8.), Ezüst Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal (1945. II.), Bronz Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal (1944. XII. 9.), I. osztályú Tűzkereszt 1 sebesülési pánttal, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. KI. 167 HL Kitüntetési javaslatok. 13. doboz. Mártonfalvy Lajos hivatásos főhadnagy felterjesztése a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal fokozatára, 1945. II. 15. 168 Gegő Imre (Dobsina, 1913, Kovács Anna - Szepsi, 1945. I. 12.) tartalékos határvadász zászlós. A 70. határvadász-csoport kötelékében 1944. VIII. 27-től küzdött Erdélyben. A 22/1. gyalog tábori pótzászlóalj egyik századparancsnokaként esett el Szepsinél 1945.1. 12-én. Utolsó rendfokozata: zászlós (1942. X. 1.). Kitüntetései: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal (1945. II. 26.), I. osztályú Tűzkereszt.