Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

általában - így most sem üldöz az orosz. Híd már felrobbantva az Oltón. Nagy nehezen átvergődünk, de a nehézfegyvereket már nem tudják átvinni. Csíkmada­ras üres. Altalános visszavonulás. Özönlés az utakon, a németek főleg tehergép­kocsikon. A zászlóalj egy része hiányzik, a zászlóaljparancsnok is. 73 Századom még rendben. Csíkszentdomonkoson rövid utcai harc az ellenség kisebb üldöző egységével. Fogatolt vonatunk messze elől jár, koszthoz nem jutunk. Marosfő után gyengül az ellenség üldözése. Éjjel-nappal menet holtfáradtan, elfásultan. Gyergyószentmiklósnál majdnem elvágták a visszavonulás útját. Éjjel sokan fel­kapaszkodnak a német tehergépkocsikra. Parajdra már szétzüllve érkezik a száza­dom is. Meleg koszt nélkül már ötödik napja, erőltetett menet tovább: Szováta, sokan lemaradnak." Szádvári főhadnagy szeptember 16-án Görgényorsova mellett mintegy 2 km szélességben, kb. 45 emberével, nehézfegyverzet nélkül foglalt új védőállást. A térképen megmutatott védőállást alig foglalták el, az ellenség támadása máris megindult, „...a 6. század menekülésre fogta, magával rántva az enyémet is. Szomorú, de érthető. Az 5-én és a következő napokban még bámulatos tettet végrehajtó katonáim kimerülten, fegyver nélkül nem tudnak ellenállni a túlerőnek. A majd egy hétig tartó fejetlen visszavonulás után most szedegetik össze az embereket. A mi zászlóaljunk egyelőre kb. 120 fő, kétfelé osztják - ket­ten vagyunk tisztek! - és még 16-án éjjel - újra csak térképen megmutatott - (az előző közelében) védőállás! A 26. határvadász zászlóalj és a mi I. zászlóaljunk el­lentámadással próbálkozik, de elakad. 65 emberemmel teljesen nyílt területen (szárkupákba húzódva) élelem és lőszer nélkül (a hátra küldött hírvivők sem tér­tek vissza). 19-én ellenséges aknavető tűzben a fölöttünk kiépített védőállásban lévő 32-esekhez vonultunk vissza. Itt tudtunk először »megkapaszkodni« a szep­tember 11 -én kezdődő menekülésszerű visszavonulásban. Bár az oroszok először be akartak keríteni, mégis majd 10 napig tartjuk állásainkat. Pokolhegynek ne­veztük el a szinte állandó támadások előtt megerősödő tüzérségi, aknavető »Sztalin-orgona«' 4 (sorozatvető) tűz miatt. Naponta verünk vissza támadásokat, ebben segít a valahonnan ide irányított 2 tüzérüteg és néhány aknavető és gép­puska is. Itt ért utói az ideiglenes zászlóaljparancsnoki kinevezésem, és a német tehergépkocsikon hátramenekült összegyűjtött legénység és 1-2 tiszt is. 73 Fűrész százados visszaemlékezése szerint a 3. gyalog tábori pótezred Szépvíz-Csíkszentgyörgy­Csíkrákos térségében foglalt védőállást. Vezetékes összeköttetése nem volt századparancsnoka­ival, amikor megérkezett az ezredparancsnok utasítása: visszavonulás Görgényorsovára. „A pa­rancs vételekor szakadó esőben orosz támadás alatt volt a zlj. Hírvivő utján intézkedtem a századpk-hoz, hogy leválva az ellenségről Görgényorsován gyülekezzenek. A zlj. törzzsel elin­dultam, de a zlj. nagyobbik része a harcban lemorzsolódott. Görgényorsova keleten védőállást foglalt a 3/III. pótzászlóalj [1944. IX. 18-án - B. Z.], ahol az orosz támadás kezdetén aknaszi­lánktól megsebesülve átadtam Erős hdgy-nak a töredék zlj-maradékot." Fűrész, 52. p. Erős had­nagyról nincs adatunk. 74 BAI-13 sorozatvető, a szovjet tüzérség egyik fegyvere. A szovjetek által Katyusának is nevezett sorozatvető rakéta formájú, farokstabilizátoros lövedékeit elektromos úton indították el a te­hergépkocsira vagy T-60 harckocsi alvázra szerelt indítósínekről. A 7,5-40,6 cm átmérőjű lö­vedékeket általában 32-55 darabos sorozatokban indították, lőtávolsága 2,5-8,2 km volt. Tűzgyorsasága, egy-egy területet befedő tűzcsapása nagy volt, a sorozatok kilövésével párosu­ló változatos hang- és fényhatások miatt nevezték „Sztálin-orgonának". Lexikon, 48. p.

Next

/
Thumbnails
Contents