Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

dályozott meg. 1944.XII.7-től 13-ig Szerencs D.100-as és 110 [magassági pon­tok - B. Z.] védelménél több mint tíz támadást vert szét, többször csak törzse élén végrehajtott ellentámadással. 1944. XII. 18-45. I. 17-ig Csecs és Seszta D. védőállásban visszautasította az elg.-nek többszörös túlerejével végrehajtott több áttörő kísérletét. I. 11-én alig néhány főből álló zlj. tartalékával végrehajtott el­lentámadása alkalmával kézigránát harcban verte ki a betört oroszokat. A soronkivüli előléptetés iránti felterjesztés alapja: 1945. I. 18. és 19-én Kisida DNY-on áttekinthetetlen erdős terepen nagy kiterjedésben védett zlj-ával. Jobb szomszédja felé az összeköttetést a kis létszám miatt csak járőrökkel biztosíthat­ta. Balszomszédjánál az elg. kb. két zlj. erőben harckocsikkal támogatva mély be­törést ért el, ezredparancsnokával távbeszélő és rádió összeköttetése megszakadt, hírvivői nem tértek vissza, vitéz Petrozsényi fhdgy. mindezek ellenére kitartott, személyesen járva le óránként a főellenállási vonalat, elérte azt, hogy túl­szárnyalás és erős elg-es aknavető és tüzérségi tüz hatása alatt sem hagyta el egyetlen embere sem a védőállást, amig a visszavonulási parancs meg nem érke­zett. Rendületlen kitartása azt eredményezte, hogy a si.ho. [hadosztály - B. Z.] magyar és német egységekkel végrehajtott ellentámadása helyre tudta állítani a főellenállási vonal összefüggését, majd lehetővé vált a si.ho. és 2. pótho. elg-ről való elválása. Az állandó harcban megfogyatkozott és kimerült zlj. vitéz Petrozsényi fhdgy. mindvégig higgadt, bátor vezetése alatt még a fenti teljesít­mények után is képes volt I. 20-2 l-ig Meczenzéf Ferenc-telepnél és I. 22-én Szepesremete D-en utóvéd állásban biztositani aló. [gyaloghadosztály - B. Z.] és 2. pótho. harcból való kivonását. A haditetteit követő óriási menetek alatt vé­gig gyalog, zlj-a élén menetelve, 39 fokos lázát semmibe véve, tartotta össze le­génységét és tisztikarát... A csapatszolgálatot életpályául választotta, csapattiszt akar maradni." A 3/III. gyalog tábori pótzászlóalj harctéri tevékenységét Szádvári János hi­vatásos gyalogos főhadnagy, század-, illetve zászlóaljparancsnok korabeli napló­ja és feljegyzései alapján lehet rekonstruálni.'" „A pótezred létszámban, katonai kiképzésben, fegyver és felszerelésben jóval gyengébb, mint egy hadi létszámú ezred. »M« 58 esetén 3 zászlóaljból és ezred­közvetlenekből áll ez is, de 1 zászlóalj csak 2 puskás századból és 1 nehézfegyver századból és csekély létszámú zászlóalj közvetlenekből (hírvivők stb.) alakult. A legénység csak puskával volt felszerelve, géppisztoly nem volt, a szakaszonkénti 3 golyószóró a németektől kapott, általuk már nem használt golyószóró volt. A nehézfegyver század 3 géppuska, 2 aknavető, 1 páncéltörő ágyú - a tisztek, tiszt­helyettesek 80%-a tartalékos, a legénység kb. fele részben frontot járt -tar­talékos, másik fele fiatal levente kiképzésben részesült újonc és póttartalékos. Kiképzési tervezetet készítettem az I. és III. zászlóalj legénysége, valamint az ez­red összes leendő újonc szakasz- és raj parancsnokai előkészítő tanfolyamára és 57 Szádvári János m. kir. hivatásos gyalogos főhadnagy visszaemlékezése a magyarországi harcok­ra 1944/1945. Kézirat, Jászberény, 1997. (A szerző tulajdonában). A továbbiakban: Szádvári­visszaemlékezés. Szádvári főhadnagy 1944/45 folyamán egy zsebnaptárba jegyezte fel az esemé­nyeket, melyeket 1996/97-ben egészített ki. 58 M = mozgósítás, mozgósított.

Next

/
Thumbnails
Contents