Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

pedig teljes egészében megváltoztatta a Szent György teret. A Harcos Emlék alapjai hosszú időre a föld alá kerültek, hogy a második világháborús pusztítás után is csak évtizedek múlva találjon rá a régész ásója."

8 A szobordöntés A figyelem fókuszából kikerült emlékmű körötti csend 1918 októberéig tartott, ám a polgári demokratikus forradalom napjaiban megpecsételődött a sorsa. A napi események krónikásává előlépő, a főváros forradalmi hangulatáról, a tömegmegmozdulásokról, tüntetésekről tudósító sajtó alapján lépésről lépésre összerakható a Harcos Emlék ledöntésének története:

119 Eszerint Tolnay Károly pesti vaskereskedő a forradalom első napján, október 31-én, délután kiment a hadapródiskolába, s bejelentette a parancsnokságon, hogy a szobrot le akarja rombolni. Az iskolaparancsnok igazolást kért Tolnaytól, aki azt felelte, hogy nincs semmiféle igazolása, de ha nem engedik neki összetörni, 5000 ember élén fog visszajönni, s akkor nem fognak tőle írást követelni. Hosszas tárgyalások eredményeként Tolnay mégiscsak elment, felhatalmazást kért és nyert a Nemzeti Tanácstól a Hentzi-szobor megsemmisítésére. November l-jén visszatért egyedül - a hadapródiskolába, ahol már nem akadékoskodtak, de nem is segítették romboló munkáját. Mivel szerszámok híján nem boldogult, egy közlegény, Fazekas István közreműködésével szerelt le minden mozdíthatót a szoborról mígnem egy alaktalan bronztömeg maradt vissza a kertben. Tolnay(ék) tevékenységének végeredményét archív filmfelvételek és két korabeli fényképfelvétel is megőrizte. Az előbbi, „Az új Magyarország forradalmi napjai" címmel készült híradófilm, azokat a pillanatokat örökítette meg, midőn az eltávolított szoborrészeket - a haldokló harcos fejét, pajzsát, buzogányát, az angyal babérkoszorút tartó, letört karját - az Országház előtti népgyűlésen a tömegnek, feltehetően maga Tolnay, bemutatta.

120 A fotók a hadapródiskola kertjében visszamaradt megcsonkított főalak állapotát rögzítették az utókor számára. 118 Ásatások a Szent György téren 1988, majd 1994-1995-ben folytak. Feld István: Beszámoló az egykori budai Szent Zsigmond templom és környéki feltárásról. In: Budapest Régiségei XXXIII. Budapest, 1999. 35-50. p. A helyszínen a méréseket Noéh Ferenc végezte, a helyszínrajzokat Kuczogi Zsuzsa készítette. Az 1994-1995-ös ásatáson az emlékmű alapjait visszatemették. Kuczogi Zsuzsa szíves közlése. 119 A szobor ledöntéséről többféle változat marad ránk. Például, hogy két „bátor katona" szerelte le a honvéd (!) hadapródiskolában a Hentzi-szobrot: Eirlekes Újság, 1918. november 7. 44. sz.; hogy Tolnay Károly a Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján és az iskola parancsnokságának engedélyével csonkította meg a szobrot, „úgyhogy ez a hatalmas öntöttvas tömeg nem hirdeti többé a magyarfaló osztrák katonatiszt dicstelen hírnevét.": Ország Világ, 1918. november 17. 47. sz.; illetve, hogy „Hennyey Emil dr. tartalékos őrnagy vezetésével maguk a kadétok rombolták le az emlékoszlopot": Supka: i. m. 396. p.; a történeti szakirodalomban pedig évek múlva megjelent, majd meggyökeresedett egy mondat, miszerint „a királyhűséget jelképező Hentzi-szobrot a nép" rombolta le. Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest, 1968. 80. p. 120 Schwarzenberg és Tsa filmgyárának felvételei. 1. Híradó. „így végzik ki Hentzi emlékét." „Tiporjuk el az emlékét is ennek a vérszomjas magyarfalónak." A Parlament épülete előtti népgyűlésről készült filmfelvételeket a Magyar Nemzeti Filmarchivum őrzi.