Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
midőn az uralkodó óhajának megfelelően felszedték a császári tisztek és katonák tetemeit, kínos meglepetés érte az exhumálásra kiküldött bizottság tagjait: 11 " Hentzi tábornok földi maradványait a neki emelt sírkő alatt nem találták meg. 113 A közvélemény nyomására végül is jóval szerényebb külsőségek közepette került sor az immár síremlékké lett Harcos Emlék újraavatására." 4 Ám még így is számos mozzanat borzolta a kedélyeket: például, hogy az uralkodót József főherceg, a Magyar Honvédség parancsnoka képviselte, hogy a magyar főváros helyőrsége a császári himnusz hangjaira vonult el a szobor előtt. Végül az időpont, augusztus 12-e is mélyen sértette a nemzeti érzékenységet: az ünnepségre ugyanis egy nappal a világosi fegyverletétel ötvenéves évfordulója előtt került sor." 5 A hűvösvölgyi hadapródiskola udvarán álló síremlékről - amely „többé nem azt hirdeti, hogy diadalt ültek az osztrákok, hanem csak azt, hogy katonák pihennek alatta, akik életüket adták Ferenc Józsefért"" 6 - lassan elterelődött a figyelem. Az évek folyamán Budapest egyre másra gazdagodott köztéri szobrokkal, emlékművekkel, jóllehet Erzsébet királynénak sem az emlékműve, sem a szobra nem készült el az első világháborúig, így nem is kerülhetett a Hentzi-szobor helyére." A századfordulón megkezdődő és évekig elhúzódó palotaépítkezés 112 A csontokat 1899. július 24.-én exhumálták és vitték át a hadapródiskola udvarába. Lásd a 105. jegyzetet, Präs. No. 1228. A katonai és polgári vegyes bizottság tagjai: Kittel Dezső, a IV. hadtestparancsnokság mérnökkari ezredese, az I. és II. kerületi elöljárók, két orvos és két rendőrfelügyelő voltak. A csontok elszállítására három óriási szarkofágot készíttettek, de csak kettőre volt szükség. A 14 sírásó reggel 6-tól 10 óráig dolgozott, a feltárt csontokat Ványa Ferenc tábori lelkész szentelte be. Az iskola udvarán ismét beszentelték a csontokat, majd a két szarkofágot leeresztették a szobor alá ásott üregbe. 10.30-kor a kripta ajtaját bezárták. Pesti Napló, 1899. július 24.; Egyetértés, 1899. július 25.; Aggházy: i. m. II. k. 436-440. p. 113 Ott ugyanis csak felesége, Bertalan Eleonóra nyugodott, akit férjének vélt nyughelyére temettek 1861-ben. A bizottság abban bízott, hogy ruhája alapján felismerik Hentzit. Pesti Napló, uo.; mégiscsak volt némi igazságtartama annak a legendának, amely a Jansky-ügy kapcsán kapott lábra, miszerint, Jansky és tisztjei nem is Hentzi sírjánál koszorúztak. Fővárosi Lapok, 1886. június 3. 153. sz. A hírről az újság, akkor, mint „meglepő, de nem valószínű" dologról számolt be. 114 A visszafogottabb katonai ünnepségre a hadapródiskola és a Ludovika Akadémia növendékeinek egy-egy osztályát, a 32., 68., 6., 52., 23., 86. cs. és kir. gyalogezredek egy-egy zászlóalját, 2 század huszárt, egy-egy osztályt a tüzérezredből, valamint egy üteg ágyút (a díszlövéshez) rendeltek ki. Az ünnepség 9 órakor kezdődött. Ványa Ferenc katona plébános (és nem a tábori püspök) tartott beszédet, mise helyett egyszerű beszentelésre került sor, a díszlövés nyolc ágyúlövésből állt. Beszédet Lobkovitz hadtestparancsnok mondott, amire Hanke alezredes iskolaparancsnok válaszolt. Végül a csapatok elvonultak az uralkodót képviselő József főherceg előtt. Az ünnepségre a sajtónak is szétküldött meghívókat a Budapest, az Egyetértés, a Magyarország szerkesztősége nem fogadta el. Lásd a 105. jegyzetet, Präs. No. 65/1-21. Az iratanyagban az üggyel kapcsolatos sajtófigyelő, azaz újságcikk-gyűjtemény található: uo. 65/10. 115 „ismét akcióba lépnek az osztrák hóhérok: akasztják a magyar nemzeti becsületet", s hogy „apoteózist" rendeznek annak a hitszegőnek, aki elárulta hazáját (!) - figyelmeztetett a Magyar Estilap 1899. augusztus 10. 183. sz., a Magyar Hírlap pedig arról tudósított, hogy este a kivilágított Szent György téren karneváli álarcos körmenetet fognak rendezni, s a honvédzenekar reggelig játszik a téren. Uo. 1899. augusztus 12. 116 Budapesti Hírlap, 1899. augusztus 11. 221. sz. 117 A királyné szobrának tervét, eredménytelenség miatt, csak egy többfordulós pályázat ötödik fordulójában, 1920-ban (!) fogadták el. Zala György - Hikisch Rezső szobra azonban csak 1932-től állt az Eskü (később: Március 15-e) téren. Rajna: i. m. 201. p. Ma a szobor az Erzsébet-híd túlsó, budai oldalán áll.
