Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Rákóczi hamvait végre hazahozzuk... "
1873 nyarán, a Képviselőház június 14-én, majd július 2-án tartott ülésén vármegyék sora szorgalmazta a fejedelem hamvainak hazaszállítását. 13 A beadványokra a kormányzat részéről nem érkezett válasz, s hogy végül decemberben mégis tárgyalásra kerültek a feliratok, annak köszönhető, hogy ekkor volt napirenden az önálló magyar Nemzeti Bank felállítását szorgalmazó képviselőházi felirati javaslat, és megvitatásának elodázására inkább az említett vármegyei felirati javaslatokat vették elő 14 - tudomásunk szerint ez volt az első hivatalos lépés a hamvak hazahozatalának ügyében. Mivel a felirati javaslatokkal a továbbiakban sem sikerült eredményt elérni, a Képviselőház 1876. március 22-én tartott ülésén Simonyi Ernő (1821-1882) Függetlenségi párti politikus, történész interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz e tárgyban, de határozott választ ő sem kapott fölvetésére. 15 Az 1880-as évek végén indult meg a síremlékek feltárása, melyet 1893-ban zártak le. 16 1894. február 8-án a Képviselőházban Kassa város képviselői benyújtották kérvényüket a fejedelem és immáron Zrínyi Ilona (1643-1703) és Bercsényi Miklós (16651725) hamvainak hazahozatala tárgyában. 17 Ebben leszögezték: „II. Rákóczi Ferencz hamvainak befogadására a jog első sorban Kassát illeti meg..." Indoklásul leírják, hogy az utolsó fejedelmi temetés, melyet Magyarország látott, Kassán ment végbe: a fejedelem atyját, I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) erdélyi fejedelmet az ottani jezsuita, most premontrei templomban helyezték örök nyugalomra. De itt vannak II. Rákóczi Ferenc nagyanyjának, Báthory Zsófiának (1629-1680) maradványai is, és kijelentették, hogy Kassa volt a „fejedelem székhelye". A fejedelem alakja a millennium évére gyakorlatilag az állami önállóságot követelő politikus alakjává és szimbólumává vált. 1 Valószínűleg ezért próbálkozhatott ekkor Bánffy Dezső miniszterelnök a tanulmányunk elején idézett módon, a konkrétumokat illetően Thaly Kálmánt a kérdés politikai súlya miatt visszafogottságra rávenni. De ez volt az oka annak is, hogy a fejedelem szobor-alakja nem került rá a millenniumot megtestesítő, egyik legfontosabb műalkotásra, az ezredévi emlékműre sem. 19 Az idézett, márciusi levéltervezet után Bánffy nyilvánosan és hivatalosan is felkérte Thalyt az áprilisi miniszterelnökségi tanácskozáson, 20 hogy tájékoztassa őt a Törökországban lévő síremlékek megtalálásának körülményeiről. Thaly válaszán érződött sértődöttsége: 1 már mindezt előadta, még 1893-ban, amikor erről szóló müve nyomtatásban meg446-447.; II. Rákóczi Ferencz földi maradványainak hazaszállítása. Uo. 1873. 731-732. stb. A cikkek teljes felsorolása: R. Várkonyi 1961. 436. skk. 13 MOL K 26. 684. cs. 1623. M. E. 1873. Fol. 2-32. 14 Uo. 3013. M. E. 1873. Fol. 1-73. 15 Uo. 426. III. M. E. 1876. 16 Thaly Kálmán Fraknói Vilmos (1843-1924) történetíró, kanonokkal kezdte meg a feltárást Konstantinápolyban és Rodostóban. Fraknói ekkor a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjeként vett részt a munkában. A kutatásokról Thaly folyamatosan beszámolt, erről szóló írásait lásd R. Várkonyi 1961. 403^t77. Végül Thaly nyomtatásban megjelentetett összefoglalást is készített: Thaly Kálmán: Rákócziemlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferencz fejedelem hamvainak föltalálása. (2., bővített kiadás.) Budapest, 1893. 17 MOL K 26. 684. cs. 2817. M. E. 1894. Fol. 4-6. 18 Gerő András: Az Ezredévi emlékmű. In Uő.: Magyar polgárosodás. Budapest, 1993. 355. 19 III. Károlyé került rá ekkor helyette, aki a fegyveres összeesküvést lezáró kompromisszumot jelképezte. Gerő: i. m. 354—355. 20 MOL K 26. 684. cs. 7931. M. E. 1896. Fol. 1-10. 21 Thaly még 1878-ban szembefordult Tisza István (1861-1918) politikájával a rodostói sírok feltárásának ellehetetlenítése miatt. R. Várkonyi 1961. 278.
