Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai

leges szolgálat alól kivonja magát, annál inkább figyelembe veendő, mert a schwechati csatában is csak Kossuth rábeszélése és üzelmei következtében vett részt, és „későbbi tétlensége igazolja, hogy megbánta ezt a lépést". Ennek alapján Ernst - egyedül a vád­lottak közül - Schweidelt minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzása mellett lőpor és golyó általi halállal javasolta büntetni. 104 A vádlottakat szeptember 26-án délelőtt kilenc órára a haditörvényszék elé idézték, ismét felolvasták nekik vallomásaikat, s megkérdezték tőlük, megerősítik-e az elhang­zottakat, s van-e még előadni valójuk. Schweidel nyolcadikként került sorra, s - hasonlóan a többiekhez - megerősítette vallomását, csupán azt kérte, hogy vegyék figyelembe szeptember 16-i beadványát. A vallomások felolvasásával elment a délelőtt, s a tábor­nokoknak alkalmuk volt arra, hogy közben a folyosón beszélgessenek. „Ha ma vagy holnap felterjesztik a hadi törvényszéki iratokat, 4-éig megtudhatjuk a határozatot - írta naplójába Schweidel. - Adja Isten, hogy kedvező legyen." 105 A vallomások felolvasása után a hadbíróság tagjai előtt, a vádlottak távollétében ol­vasták fel a csatolt iratokat, majd a votum informativumot. Ezt követően a bíróság tagjai tanácskozásra vonultak vissza, s aztán rendfokozat szerint diktálták jegyzőköny­ve a javasolt ítéletet, amely megegyezett Ernst javaslatával. A vádlottakat kötél általi halálra ítélték, kivéve Schweidelt, akit lőpor és golyó általi halálra és Gáspár Andrást, akit tízéves várfogságra. 106 Az ítélet meghozatalát követően Ernst és Johann Moser ezredes, a hadbíróság elnö­ke kegyelmi felterjesztést írtak Haynauhoz. A felterjesztésben négy személyt, Lázár Vilmost, Dessewffyt, Schweidelt és Poeltenberget ajánlották Haynau kegyelmébe. Schweidelnél arra hivatkoztak, hogy csupán Schwechatnál harcolt a cs. kir. csapatok ellen, azután pedig csupán adminisztratív beosztásokban szolgált, s noha „nagyon csekély szellemi képességekkel rendelkezik", Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a fogoly osztrák tiszteknek. Ernstnek azonban mégis kételyei le­hettek Poeltenberg megkegyelmeztetésével kapcsolatban, mert amikor másnap, szep­tember 27-én felterjesztette Haynaunak a vizsgálati és haditörvényszéki iratokat és az ítéleteket, kérte Haynaut, „szíveskedjék magas megfontolás és mérlegelés tárgyává ten­ni, milyen mértékben vehető figyelembe a haditörvényszék elnöke által és általam előterjesztett mellékelt kegyelmezési javaslat Schweidel, Dessewffy és Lázár vádlottak érdekében" - azaz Poeltenberget már kihagyta ebből a sorból. 107 Haynau október l-jén kapta meg az ácsi főhadiszálláson az iratokat, s jóváhagyta az ítéleteket, azzal a hozzátétellel, hogy azokat 24 órával a kihirdetés után hajtsák végre. Johann Susan vezérőrnagy, Haynau főhadsegéde arra utasította Ernstet, hogy a végre­hajtásra „reggel, kellő időben kerüljön sor", s az elítéltek „elrettentő példaként egész nap közszemlére legyenek kitéve a vesztőhelyen". Haynau csupán Lázár és Dessewffy esetében gyakorolt „kegyelmet", ami az ő esetükben azt jelentette, hogy őket is, akár­csak a külön eljárásban elítélt Kiss Ernőt és Schweidelt, lőpor és golyó általi halálra 104 Katona 1979. 2. kötet. 212-213. 105 Katona 1979. 1. kötet. 193.; 2. kötet. 217. 106 Katona 1979. 2. kötet. 214-223. 107 Katona 1979. 2. kötet. 224-225., 227-228. 108 Katona 1979. 2. kötet. 229-232.

Next

/
Thumbnails
Contents