Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai
a 60. (Wasa) gyalogezred segédtisztjét. Kossuth október 15-én utasította a hadügyminisztériumot az említett tisztek szolgálatból való elbocsátására. 45 Október 16-án a fővezérség végre rászánta magát a támadásra. Ám a csapatok alig lépték át a határt, már vissza is rendelték őket. Megérkezett ugyanis a táborba az OHB futára az országgyűlés határozatával. Az országgyűlés a határ védelmére utasította a hadsereget, mivel Bécs eddig mit sem tett Jellaéic lefegyverzésére, nem kért segítséget, sőt, még csak ellenségnek sem nyilvánította a bánt. Mógának csak ennyi kellett: viszszavonta csapatait, s még azt is megtiltotta, hogy az előőrsök osztrák területre lépjenek. A két hadsereg közötti összeütközések ettől kezdve mindennaposak voltak. Október 18-án Móga fővezér is közölte Poeltenberggel és Vécsey Ödönnel elbocsáttatásukat. A táborban tartózkodó biztosok szerint ez megtette hatását a tisztikarra. „Azt mondták a tisztek, hogy most már világos, hogy nem lehet tréfálni, és decidálni [elhatározni] kell mindenkinek magát". S ekkor következett be a fordulat. Poeltenberg és Vécsey több tiszttársukkal megjelentek a biztosok előtt, elismerték hibájukat, s nagyon kérték a biztosokat, „hogy hadd maradjanak szolgalatjukban, deklarációt adtak, hogy ezentúl a magyar országgyűlésnek és a Honvédelmi Bizottmánynak a legpontosabban fognak engedelmeskedni". 46 Tiszttársaik is hasonló kérést intéztek a biztosokhoz. Maga Schweidel is kiállt az elbocsátott tisztek mellett. 47 A biztosok ezután „az ezred kedvéért" megígérték, hogy ebben az értelemben terjesztik fel a kérelmet az OHBnak, s úgy vélték, az OHB-nak egy rendeletet kellene kibocsátani, „melyben mondatnék ki, hogy mivel Poeltenberg és Vécsey századosok egy kielégítő nyilatkozatot adtak, előbbi szolgálati állásokban visszahelyeztetnek". 48 Október 21-én a hadsereg ismét átlépte a Lajtát. Az újabb támadás előtt Móga követeket küldött Jellacichoz és Auersperghez, a Bécsből kiszorított helyőrség parancsnokához. A követek jelentették, hogy Jellaéic és Auersperg csapatai beolvadtak Windisch-Grátz főerőibe. Ezek összlétszámát - reálisan - 80.000 főre becsülték. Miután a főhadiszállásra megjött Kossuth futára is, azzal az üzenettel, hogy a vezérek ne veszélyeztessék a sereget, Móga elrendelte a visszavonulást. A magyar sereg újabb támadását komoly viták előzték meg. A táborba érkező Kossuth ugyan jelentős számú önkéntest, honvédet és mozgósított nemzetőrt hozott magával a táborba, de ezek harcértéke igencsak kétséges volt. A haditanácsokon katonai és 45 Az esetet Poeltenberg is említi vallomásában. Katona 1979. 2. kötet. 129. Lásd még KLÖM XIII. 185. (A biztosok jelentése.) 199. (Kossuth utasítása). 46 KLÖM XIII. 242. 47 Lásd erre Görgei november 15-i levelét Kossuthhoz. Közli Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert. Budapest, 2001. (A továbbiakban: Hermáim 2001.) 107. 48 KLÖM XIII. 242., Katona 1979. 2. kötet. 129. Az ügyre összefoglalóan lásd Hermann: Poeltenberg, 32-33., 39^40. Merőben tévesen interpretálja a történteket Spira György: Hrabovszky altábornagy tévelygései Péterváradtól Alamócig. Újvidék, 2001. 342-343. Szerinte az osztrák hadügyminisztérium rendelte nyugállományba helyezni Poeltenberget és Vécsey Károly grófot, a 2. (Hannover) huszárezred őrnagyát, akik csatlakoztak a honvédsereghez. Holott Poeltenberget és Vécsey Ödönt (nem pedig Károlyt) nem a magyar szabadságharc oldalán vállalt szerepük, hanem a határátlépés elleni izgatásuk miatt az OHB utasítására magyar hadügyminisztérium rendelte nyugállományba helyezni. Spira egyébként egy más helyen szintén tévesen a 9. (Miklós) huszárezred ezredesének nevezi Schweidelt. Uo. 334.
