Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)
nem fejlődtek. Az ismétlőpuskák szuronyai közel hasonlókká váltak egymáshoz, csupán a méretekben, a szuronyok felerősítési módjában mutatkoztak kisebb eltérések. Az I. világháború végén fellépő nagy fegyverhiány miatt a szuronyokat egyszerűsített kivitelben is gyártották. Az ún. szükségszuronyok gyenge minőségű vasból készültek, és megmunkálásuk csak a legszükségesebb mértékben történt meg. Mind a Werndl-, mind a Mannlicher-puskákhoz készültek szükségszuronyok. Sokszor a zsákmányolt szuronyokat alakították át. Például az orosz 1891 M. (döfő) szuronyból az 1890 M. Mannlicher ismétlőpuskához vágószuronyt készítettek, amelyet az I. világháborúban a csendőrség használt. Sok szükségszuronyt készítettek az olasz 1891 M. MannlicherCarcano puskák szuronyaiból is. Az I. világháborúban a haditechnika óriási mértékű alkalmazása automatikusan felborította az addig ismert harcászati elveket. A háború kezdetén még minden hadviselő államban az a nézet uralkodott, hogy e háború fő fegyvere továbbra is a puska lesz. A géppuskának, mint új fegyvernek hatását lebecsülték. A gyalogsággal szemben alapvető követelményként támasztották a minden körülmények közötti támadást. Az a nézet uralkodott, hogy az ellenség ellenállása mindenkor megtörhető. Az 1917-ben kiadott „Szuronyharc" szabályzat még mindig a szuronyrohamot favorizálja: „A katona a szuronnyal aratja a győzelem babérját, melyet támadó szellemének és tüzének fölénye érlelt meg. Az eredményteljes küzdelem feltétele: ügyesség a szálfegyver használatában." A gyalogság szerepét és jelentőségét egészében véve tévesen ítélték meg. Természetesnek tartották, hogy a gyalogság puskája tüzével és szuronyával (akár tüzérségi támadás nélkül is) egyedül is leküzdheti az ellenséget. A háború kezdeti időszakában a gyalogos katonák tűzerejének kihasználása érdekében sűrű rajvonalban támadtak. A géppuskák, a tüzérség együttes óriási tűzhatásának eredményeként az erőltetett tömegtámadások összeomlottak, kialakult az állásharc. Az árokharcban a puska alkalmazási köre csökkent, a támadás elhárításának fő feladata a tüzérségre és a géppuskákra hárult. Megindult az a folyamat, amely a puska egyre csökkenő használhatóságához, ezzel együtt a hadviselésben betöltött szerepének fokozatos megszűnéséhez vezetett. Az I. világháború után tervezett szuronyok méretükben és alakjukban hasonlóak maradtak a korábbiakhoz. A II. világháború idején a tömegekkel végrehajtott szuronyrohamok kora - és ezzel a szuronyos puska szerepe - véget ért. A puska a nagyobb hatású öntöltő fegyverek mellett csak mint kisegítő fegyver jöhetett számításba (például mesterlövészpuskák). 186. Amerikai Ml szurony (M7 típusú hüvellyel) A penge bal oldalán: 60-6; KS. Teljes hossza: 368 mm, a penge hossza: 250 mm, a hüvely hossza: 284 mm. Rendszeresítve: a. 30-as Ml Garand öntöltő puskához, az olasz Beretta gépkarabélyhoz és a 7,62 mm-es BM. 59 (NATO) gépkarabélyhoz. Lt. sz.: 2001. 314. 1-2. 187. Amerikai Ml szurony (hüvellyel) A penge bal oldalán: U C; U S, a markolatgerincen H. A műanyag a hüvely elején: US. Teljes hossza: 365 mm, a penge hossza: 247 mm, a hüvely hossza: 281 mm. Rendszeresítve: a .30-as Ml Garand öntöltő puskához, az olasz Beretta gépkarabélyhoz és a 7,62 mm-es BM. 59 (NATO) gépkarabélyhoz. Lt. sz.: 2001. 315. 1-2.
