Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

180. Német 1943 M, 7,92 mm-es öntöltő puska (tárral) Rozsdagödrös. Farésze szúette. A zárdugattyú fogantyúja hiányzik. A cső bal oldalán: 682[...], 44.[...]; a tár bal oldalán: ayc; G 43; kiterjesztett szárnyú sas, alatta: WaA 643; a tusa alsó részén: 682. íves irányzékkal ellátott. Teljes hossza: 1118 mm, a cső hossza: 549 mm, a tár kapacitása: 10 db töltény; űrmérete: 7,92x57 mm, a lövedék kezdősebessége: 777 m/sec; torkolati energiája: 395 mkp; tűzgyorsasága: 40 lövés/perc; hatótávolsága: 800 m. A Carl Walther Waffenfabrik A-G. Zella-Mehlis és a Gustloff Werke, Weimar gyártotta. Lt. sz.: 2001.220. 1-2. 181. Svéd 1942 M., 6,5 mm-es Ljungman öntöltő puska (puskaszíjjal, tárral) A tok bal oldalán: 19, a korona alatt: C-43; 12785 B. A tok jobb oldalán: SS. A záron karcolva: 12785. A tusa jobb oldalán: 6,51; 2345678944; 7890; 23; Torped; Överslag str. A tusaborító lemezen: 12785. íves irányzékkal ellátott. Teljes hossza: 1210 mm, a cső hossza: 622 mm, tömege: 4700 gr; űrmérete: 6,5x55 mm, a tár kapacitása: 10 db töltény; a lövedék kezdősebessége: 746 m/sec; torkolati energiája: 258 mkg; tűzgyorsasága: 40 lövés/perc; hatótávolsága: 580 m. 1942-ben rendszeresítették. A Carl Gustafs Gevársfactori gyártotta Eskilstunában. Lt. sz.: 2001.212. 1-3. 182. Szovjet 1938 M., 7,62 mm-es Tokár ev öntöltő puska (tárral) A tok bal oldalán: ZSA 1812 (oroszul); a tok felső részén: ötágú csillag, alatta: 1940; a tár bal oldalán: UD 8442 (oroszul); a tusa bal oldalán: ZSA 1812 (oroszul). íves irányzéka van. Teljes hossza: 1215 mm, szuronnyal: 1560 mm, a cső hossza (csőszájfék nélkül): 625 mm, tömege: 3900 gr, töltött tárral, szuronnyal: 4900 gr. A tár kapacitása: 10 db 1891/30 M. 7,62 mm-es puskatöltény; a lövedék kezdősebessége: 830 m/sec, tűzgyorsasága: 20 lövés/perc. A Szovjetunióban a polgárháború után kezdték el az öntöltő fegyverekkel a kísérleteket. Az első kísérleti példányok 1926-ra készültek el: a Fjodorov-; Tokarev-; Degtyarjev-; Kolesnyikov és Konovalov-féle öntöltő puskák. A hadsereg által támasztott legfőbb követelmény a 10 ezer lövéses teljesítmény volt. 1928-ban folytatódtak a kísérletek, immáron már csak három fegyverrel: Fjodorov, Tokarev, Degtyarjev fegyvereivel, s 1932-től már csak a Tokarev fegyverek maradtak állva. Az első rendszeresített példány az 1938 M., 7,62 mm-es Tokarev öntöltő puska volt. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Tokarev-fegyverek helyes írásmódja a magyar nyelvben: Tokarjev, a szakirodalomban azonban a Tokarev alak terjedt el. Lt. sz.: 2001. 218. 1-2. 183. Szovjet 1940 M., 7,62 mm-es Tokarev öntöltő puska (tárral) A tok bal oldalán: UM 153 (oroszul); felső részén: ötágú csillag alatt 1940; a sátorvason: HK 3516 (oroszul); a tusa bal oldalán: GN 1094 (oroszul). A tár bal oldalán: K 62975. íves irányzéka van. Teljes hossza: 1226 mm, szuronnyal: 1463 mm, a cső hossza: 626 mm, tömege: 3800 gr; szuronnyal: 4300 gr; a lövedék kezdősebessége: 830 m/sec, tűzgyorsasága: 20-25 lövés/perc; a tár kapacitása: 10 db töltény. Távcsövének nagyítása három és félszeres.