Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)

jelezte, hogy 1869 szeptemberében a honvédség 60 ezer db fegyverét Bécsben visszatartották, azzal az indokkal, hogy Magyarországnak nincsenek raktárai, s mindössze csak 6000 db fegyvert adtak ki. Az 1870-es évek elejétől azonban a honvédalakulatok fokozatosan megkapták fegyvereiket. Még be sem fejeződött az alakulatok felfegyverzése, amikor az európai államok hadvezetői - a monarchia hadseregének kivételével már hadseregeik ismétlőpuskákkal való ellátását tervezték. Mindez azért említésre méltó, mert a porosz-francia háború után az osztrákok - Európában Svájc után másodikként - 1872 májusában az osztrák csendőrségnél és a tiroli mesterlövészeknél rendszeresítették az 1872 M. 11 mm-es Fruhwirth előágytáras ismétlőkarabélyt. Sőt a közös hadügyminisztérium annak ellenére, hogy Alfréd Kropatschek ezredes a 13. tüzérdandár parancsnoka által 1874-ben feltalált, s a bosznia-hercegovinai járőrcsapatoknál rendszeresített ismétlőkarabély birtokában volt, habozott az ismétlőfegyvert általánosan rendszeresíteni. Pedig Franciaországban, 1878-ban Kropatschek ismétlőrendszerének felhasználásával a haditengészetnél már rendszeresítették a hétlövetű Gras-Kropatschek ismétlőpuskát. Kropatschek ismétlőrendszerét számos európai ország vette át, például Norvégia, Németország, Portugália és Törökország. Ebben az időszakban az ismétlőfegyverek világában egymást érik a találmányok és az újítások, a meglévőknél mindig valamivel tökéletesebb fegyver jön létre. A közös hadvezetés hangoztatott álláspontja szerint ezért húzták-halasztották az ismétlőfegyver-kérdés megoldását. Ennek következtében későn kaptak észbe, de az 1881—86-os években már intenzíven folytak a szakértői vizsgálatok és a gyakorlati kipróbálások számos különböző rendszerű ismétlőfegyverrel, úgy a technikai és adminisztratív katonai bizottság kebelében, mint a katonai lövésziskolában. Ezekben az években a következő feltalálók adtak be ismétlőfegyver-mintákat bírálat és kipróbálás végett: Mannlicher főmérnök kilenc mintát, az osztrák fegyvertársaság négy, e társaság művezetői Spitalsky és Schönauer hét, illetve három, Krnka hadnagy öt, Schulhof magánmérnök és Kromar százados három, végül Valmisberg lovas százados, Stahofsky nyugállományú főhadnagy és Jurnitschek Landwehr főhadnagy egy-egy mintát. A beadott mintákat először a katonai bizottság vizsgálta meg, s csak a további kísérletekre érdemesített fegyvereket adták át a katonai lövésziskolának behatóbb próba és véleményadás végett. Amikor 1884 elején egyre több hír érkezett az európai hadseregek sikeres ismétlőfegyver kísérleteiről, és a katonai fegyverek űrméretének csökkentésével már jó eredményeket értek el, a közös hadügyminiszter utasította a technikai és adminisztratív katonai bizottságot, hogy mielőbb javasoljon rendszeresítésre egy, az 1877 M., 11 mm-es puskatöltényt tüzelő ismétlőfegyvert, továbbá lásson hozzá egy olyan kis űrméretű használható fegyver előállításához, amelyre az ismétlőszerkezetet át lehessen vinni. A katonai lövésziskola az általa 1881-84 között végrehajtott számtalan kísérlet alapján javasolta, hogy az ismétlőfegyverek tárát az egyesével tárazás helyett több töltényt tartalmazó, ún. tölténycsomagokkal lehessen tölteni, mert így a fegyver állandóan ismétlőkész marad. A katonai bizottság ezt támogatta. Az ötletet Konrád Kromar, 33. gyalogezredben százados valósította meg, aki ebben az időben a katonai bizottsághoz volt beosztva. Találmányát Mannlicher főmérnök felhasználta az egyenes húzású dugattyúzáras puskájánál, amit 1885. január első napjaiban mutatott be a bizottságnak, amely a kísérletek összegzésénél elismerte, hogy a fegyver az „egész kísérlet alatt minden említésre méltó akadály nélkül működött, kezelése nagyon egyszerű és könnyű, térdelő és fekvő helyzetben a legcsekélyebb fennakadást nyújtja". A kísérletek eredményeként a Hadügyminiszérium 1885 májusa-