Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)
60 féle olyan hátultöltős kézi lőfegyver létezéséről tudunk, amiket alkotóik még 1866 előtt szerkesztettek. Az első hátultöltő puska a XIV. század második feléből maradt ránk. Amíg azonban a XIV-XVII. századból még csak négy, a XVIII. századból már tizenegy féle hátultöltő puskát ismerünk. De negyvennél is több azoknak a hátultöltő kézi lőfegyvereknek a száma, amelyeket a leleményes puskamüvesek és más mesteremberek mesterségéből vagy csak kedvteléséből adódóan a XIX. század első felében (még inkább a század közepén) szerkesztettek, szabadalmaztattak és hadseregi használatra ajánlottak (még ismétlő-rendszerű puskát is). Tömeggyártásukra azonban egyrészt a fegyverkészítés jórészt kézműves jellege, másrészt a fegyverek „hadihasználhatatlansága", valamint a hadvezetőségnek a bemutatott új puskákkal szemben tanúsított bizalmatlansága miatt nem került sor. Először Johann Nicolaus Dreyse hátultöltő gyútűs puskája emelkedett „általános és egységes hadseregi fegyver" rangra a XIX. század közepén. Tömegesen és kellő harcászati szervezettséggel először a Dreyse-féle gyútűs puska vett részt háborúban (1866) a hátultöltő puskák közül. Hatásossága akkor megdöbbentette a világot. Megjelenése új korszakot nyitott a puska történetében. Nemcsak Dreyse, mások is szerkesztettek hátultöltő gyútűs puskát, de találmányaikkal abban az időben még nem tudták megrendíteni a vezető katonai köröknek a Minié- és más rendszerű huzagolt csövű, elöltöltő puskákhoz való ragaszkodását. Jellemző viszont, hogy két hónappal a nevezetes königgrátzi csata után már Franciaországban is elrendelték a gyútűs puska rendszeresítését (Chassepot), majd 1867-ben Olasz-, Orosz- és Svédországban adtak gyútűs puskát a katonák kezébe. Kiderült, hogy a lőfegyverek hátultölthetőségének feltétele alapvetően az összeszerelt (egyesített) lőszer (a töltény) feltalálása volt. A gyútűs puskákhoz még papírhüvelyű töltényt használtak. A fémhüvelyű töltények tömeggyártásának kezdetével azonban egyszerre megváltozott a helyzet: a fegyverkonstruktőrök majdnem kizárólagosan ütőszeges hátultöltő puskákat szerkesztettek, műhelyeik újabb és újabb szabadalmak bölcsői lettek. A zár funkciója is egyszerűsödött. A königgrátzi csata után az európai államok, amilyen gyorsan csak tehették, hátultöltő puskákkal szerelték fel hadseregeiket. Kormánybizottságok siettették az átfegyverzési programok végrehajtását, s a fegyverkonstruktőrök, fegyvergyárosok - magas állami kitüntetések reményében és a meggazdagodási vágytól fűtötten - lázas tevékenységbe kezdtek. Bár új konstrukciók is napvilágot láttak, a puskák többségét az éppen használatban lévő elöltöltő fegyverekből alakították át, néhány típus pedig a már megszerkesztett rendszerek egyikének-másikának javított, tökéletesített példánya volt. 123. Francia 1874/80 M., 11 mm-es Gras egylövetű hátultöltő puska A cső bal oldalán: R 49914, körön belül: L; körön belül F; a tok bal oldalán: M 80, MANUFACTURE D'ARMES CULLE, M LE 1874; a cső jobb oldalán: MA. A tisztítóvessző és az irányzéktüske hiányzik. Teljes hossza: 1170 mm, a cső hossza: 684 mm. A puskát Gras, Basile francia tüzér ezredes szerkesztette. A fegyver zárszerkezete a Chassepot puskáéhoz hasonló, annak javított változata. A puska működésében a Mauser fegyverekhez hasonlít. Lt. sz.: 2001. 203. 1.
