Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai
vonalon Pécsre indították. A Schweidel József vezette 1. őrnagyi osztályt a győri lakosság igen lelkes fogadtatásban részesítette augusztus 17-én. „A nemzetőrség derék zenekarával, őrnagyja [Zichy Ottó] vezérlete alatt korán reggel elébök sietett a rég várt vendégeknek, kiknek derék őrnagyja [azaz Schweidel] lelkes magyar beszéddel köszöné meg a sorompón kívül e kitüntetést." Schweidel „köszöné a szíves fogadtatást, kijelentvén, hogy a csatamezőn - hol, monda, az ármány nagy, s ha legyőznek is bennünket, de bírni soha nem fognak - fogják meghálálni". Az alezredesi osztályt Pozsony megyében hagyták, hogy az ottani szlovák lakosság mozgalmait megfékezze. 25 A két őrnagyi osztálynak eredetileg a Szenttamás elleni bácskai táborba kellett volna indulnia, de a fenyegető horvát támadás miatt szeptember elejéig Pécsett állomásozott. Szeptember elsején Csány László, a Dráva-vonal királyi biztosa az egyik osztályt az ezredtörzzsel Marcaliba és Kéthelyre, a másikat Istvándira és Szalókra rendelte. Csány úgy tudta, hogy a két osztály 6-án vagy 7-én érkezik Szigetvárra. 26 Szeptember 11-én, a horvát támadás megindulásának napján a Sándor-huszárok 1. őrnagyi osztálya Inkén, a 2. őrnagyi osztálya Istvándiban állomásozott. 27 Jellaöic horvát bán csapatai (51.117 fő, 1902 ló, 48 löveg) szeptember 11-én több ponton is átlépték a Drávát, és benyomultak a Muraközbe, majd 14-15-én a Murán is átkeltek, s szinte akadály nélkül indultak Kanizsa felé. Csupán néhány huszár adott le egypár lövést a Murán hidat verő horvátokra szeptember 13-án. A magyar sereg parancsnoka, Teleki Ádám gróf, vezérőrnagy nem merte vállalni a nyílt szembeszállást, ami katonailag tökéletesen indokolt is volt. Csakhogy Teleki semmifajta ellenállásra nem gondolt, sőt, még az is megfordult a fejében, hogy vagy osztrák, tehát semleges területre vonul reguláris csapataival, vagy - ha Csány nem gondoskodik csapatai ellátásáról - egyenesen átvezeti őket a bán táborába. Az uralkodó még június 10-én felfüggesztette Jellaöiéot báni méltóságából, de szeptember 4-én visszahelyezte abba. Telekinek ezek után meg sem fordult a fejében, hogy Jellaöié uralkodói felhatalmazás nélkül lépte át a magyar-horvát határt. A magyar tisztikar tagjainak azonban más volt a véleményük. Szeptember 15-én a „Miklós-huszár [ezred] tisztikara és a Sándor-huszároktul egy százados nálam megjelent, és kinyilatkoztatta, hogy ők visszavonulni vagy elmaradni nem fognak, sőt, a hazáért vívni, harcolni, és ha kell, halni kívánnak" - írta Csány. 28 A tisztek tanácskozást tartottak, amelyen elhatározták, küldöttség útján felszólítják Jellaőicot: mutassa elő az őt Ma25 Zámbelly: i. m. 174-175.; Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr, 1896. 378.; Hermann Róbert: Győr város és megye hadtörténete 1848-49-ben. Győr, 1998. (A továbbiakban: Hermann 1998.) 116. 26 Csány László utasítása Mérey József Somogy megyei alispánhoz, Nagykanizsa, 1848. szeptember 1. Közlése: Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert. Zalai Gyűjtemény, 44. Zalaegerszeg, 1998. 1. kötet. (A továbbiakban: Csány László.) 238.; Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán. Kaposvár, 1972. 53. Tévesen úgy értelmezte a rendeletet, mintha mindhárom osztály a Dráva-vidékre került volna. 27 MOL H 103. Csány László kormánybiztos iratai. (A továbbiakban: Csány-ir.) Komáromban lefoglalt iratok. (A továbbiakban: Kii.) No. 16. és 275. 28 Csány László utasítása a Somogy megyei nemzetőrség őrnagyaihoz és parancsnokaihoz. H. n., é. n. [Keszthely, 1848. szeptember 15.] Közli Csány László, 1. kötet. 291.; Márki: i. m. 118. szerint „Somogy megye aggódó urai Marcaliban Schweidelt ostromolták felvilágosításért", mire az elmondta, hogy egy időben kapta „a király rendeletét, mely a lázadó Jellaéió ellen küldi, s a bécsi hadügyminiszterét, mely - esküjére figyelmeztetve - szívére köti, hogy a dinasztiához hü bánt lehetőleg kímélje." Ezek után felolvasta mindkét rendeletet, majd „óriási lelkesedés közt jelentette ki, hogy mint magyar ember, hű lesz a magyar ügyhöz s engedelmeskedik a magyar kormánynak".
