Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)
ismétlő tűzfegyver, s ez a lovasság alkonyát jelenti. A XX. század első évtizede a sorozatlövő tűzfegyvert, az I. világháború a hadigépek tömegeit ontja, s mindezek a lovasság megszűnéséhez vezet. A hadviselő felek nagy része rövidesen a világháború megkezdése után gyalogos hadosztályokká kezdi átalakítani lovas csapatait. A szablya kiváló tulajdonságát bizonyítja az a tény is, hogy használata a XVIII. században már a lovasságon kívüli fegyver- és csapatnemeknél is általánossá vált, természetesen a harcászati és használati célokhoz idomított formákban. Rendeltetésszerűen a közvetlen harc eszközeként és oldalfegyverként, egyes csapatnemeknél szerszámként is használták. A tiszti kardok díszesebb, részben a legénységihez hasonló, részben egészen elütő formában készültek, de minden esetben könnyebbek és finomabb müvűek voltak. A gyalogos katonák, továbbá azoknak a fegyver-, illetve csapatnemeknek a tagjai, akiknek nem volt közvetlen feladatuk a közelharc (például tüzérek, műszakiak), oldal-, illetve önvédelmi fegyverként ugyancsak a kardot használták, természetesen a harcászati és sajátos feladatuknak megfelelő formában. Ezek a kardok a lovasságiakhoz viszonyítva rövidek, összefoglaló néven ezért „rövid kardnak" nevezzük őket. Többségükben, mintegy bizonyítva a szablya kiváló tulajdonságait, szablya formájúak. A műszaki csapatok katonái nemcsak harcosok, hanem szakemberek is, ennek megfelelően fegyverük kétféle célt szolgált: egyrészt harci eszköz volt, másrészt szerszám. Jellegzetességük, hogy kivitelük erősebb a szokásos kardokénál; a penge foka fűrészfogazatú. Külön csoportként tartjuk számon a tengerész kardokat. Közös vonásuk, hogy markolatukat, pengéjüket vagy a hüvelyüket a tengerrel kapcsolatos szimbólumok díszítik és rendszerint aranyozottak, hüvelyük pedig bőrborítású. Ugyancsak külön csoportba soroljuk a katonai tisztviselői kardokat. A katonai tisztviselők irodai szolgálatot teljesítettek, s nem tartoztak a tiszti állományba. Kardjuk kizárólag oldalfegyver, díszfegyver. A hadsereg egyes, nem a csapathoz tartozó testületei a fegyveres erőkhöz, de nem a hadsereghez tartozó testületek, tagjai a hadseregbeliektől eltérő kardokat hordtak. Ezeket testületi kardoknak nevezzük. Ilyen kardok a csendörségi, a rendőrségi, a korona-, illetve testőrségi, továbbá a katonai iskolai stb. kardok. A testületi kardokhoz sem sorolható, rendszerint nem egységes formájú, alkalmi alakulások kardjait pedig különleges kardoknak nevezzük. A kardnak a korai középkortól jelvény jellege is volt, s osztálybeli, rendi, testületi stb. hovatartozást fejezett ki. Az ilyen fegyver általában a szabványfegyverek koráig egybeesett a harcfegyverrel, s békeidőben oldalfegyverként hordták. Az ajándékozásnak kedvelt tárgya volt a kard, uralkodók, előkelő személyek között, adományozták katonai hőstettekért, hosszú szolgálat emlékére stb. Rendszerint díszes, sokszor művészi kivitelben készültek: díszkardnak, emlékkardnak nevezzük őket. A kardok, szablyák leírásánál technikai jellemzői közlésekor a napjainkban mért adatokat adjuk meg. A szabályzatok zöme nem közli a méreteket. Végül megjegyezzük, hogy a sokszori élezés következtében a megadott szélességi adatok eltérőek. 1. Amerikai lovasszablya (XIX. század közepe), hüvellyel A penge bal oldala hadiemblémákkal gazdagon díszített, közepén: U.S. betűjelek. A penge jobb oldala szintén gazdag díszítésű: PLURIBUS UNUM felirattal; a pengetőnél: W. H. HORSTMANN & SON mesternév és PHILADELPHIA. A markolat és szerelékei, valamint a fémhüvely szerelékei sárgarézből készültek. Teljes hossza: 920 mm, a penge hossza: 786 mm, a hüvely hossza: 810 mm. Lt. sz.: 2001. 416. 1-2.
