Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - MÁTYÁSSY GABRIELLA: A Pesti Polgárőrség lovas-osztályának tisztjei által használt, 1837-ben átalakított sisak restaurálása

idejéből származnak-e, vagy utólag történt-e az átalakítás. Elgondolkoztató, hogy ezekből több darab is megmaradt, holott a függetlenségi harc korszakából vajmi kevés ruhadarab maradt ránk. A Kress-lovasok közül többet is előléptettek tisztté, az is elképzelhető, hogy ezek zsákmányolt tiszti sisakokat viseltek; de miért éppen ezek a ritka, csak néhány példányban használt darabok maradtak volna az utókorra? Az V. F. névjel az átalakítás időpontját is behatárolja, a kezdeti időszakban pedig nem is volt tiszt a csapatban. Egy másik változat lehetősége is felmerül. Esetleg a felállítani tervezett magyar nehéz lovasezred tiszti sisakjainak mintadarabjai lehettek, bár nem látszik valószínűnek, hogy egy magyar lovas katonára éppen a jellegzetesen osztrák, kakastaréjosnak csúfolt sisakot adták volna."

2 Mindkét vélekedést valószerűtlenné teszi az a tény, hogy a szabadságharc időszakából meglehetősen kisszámú tárgyi relikvia maradt fenn, és nem valószínű, hogy pont mintadarabok vagy igen kis számban viselt kuriózumok maradtak volna meg; ráadásul a Kress-lovasok az erdélyi hadszíntéren működtek, az V. F. névjel pedig - ahogyan azt Barcy Zoltán is írta, a sisakok átalakításának időpontját 1848. december 2., V. Ferdinánd lemondása elé teszi, amikor még senkit sem léptettek elő tisztnek a csapat tagjai közül. Sokkal valószínűbb - s ezt néhány korabeli ábrázolás is megerősíti -, hogy a sisakok az 1840-es években felállított Pesti Polgárőrség dragonyos tisztjei számára készültek. Barcy Zoltán is megemlíti, hogy „a pesti polgárőrséget öt csapatrész képezte: három század dragonyos, 2 század huszár, továbbá egy gyalogzászlóalj, amely magyar gyalogságra, vadász- és gránátos osztályra tagozódott." 3 A pesti polgárőrség születéséről Nagy Lajos történész tudósít: „A polgárságnak Budán és Pesten a lövészegyletek voltak a szervezetei. Ezek a lövészegyletek azonban inkább szórakozási alkalmat nyújtottak, mintsem komolyabb politikai szerepük lett volna. A »tisztes polgári szórakozásnak« a biztosítására alakult 1743-ban a budai lövészegylet, később pedig a pesti. A polgárság városvédelmi kötelezettségei a XVIII. században már háttérbe szorultak; a céllövészet a polgárságnak arra adott alkalmat, hogy a nemességgel érintkezzék és a nemesi életformához idomuljon. Hivatalos ünnepségeken a céllövészek egyenruhás polgári őrsereggé alakultak át. Először 1751-ben, Mária Terézia első budai és pesti látogatásakor parádéztak a pesti és budai lövészegylet tagjai díszes egyenruháikban. II. József török háborúja idején pedig a hadbavonult helyőrség pótlására a lövészegyletek valóságos polgárőrséggé alakultak át, 1790-ben már 11 század állott fegyverben. A nemesi életforma utánzásának a vágya megmutatkozott abban is, hogy a polgárőrség tagjai, akik olyan díszes egyenruhákat csináltattak maguknak, hogy a nemesekkel való összetévesztésre adtak alkalmat (ez ellen a Pest megyei főispán erélyesen tiltakozott is), megkísérelték elérni azt, hogy (mint a nemesek) a hídvám fizetése alól mentesek legyenek. A Helytartótanács azonban a hídvámmentességet csak abban az esetben engedélyezte, ha hivatalosan és kötelékben vonultak át a hídon. Arra viszont engedélyt kaptak, hogy nyilvános helyeken és ünnepségeken katonai rendben vonulhassanak fel, és hogy a polgárőrség elhalt tagjait katonai gyászpompával temethessék el. 1 Barcy Zoltán - Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. Budapest, 1986. 191-192. 2 Szentneményi Béla (szerk.): A szabadságharc katonáinak egyenruhái. Budapest, 1950. 130. 3 Uo. 60.