Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában
A történelemfelettiség mellett megjelent azonban a korszakban egy nemzetfeletti irányzat, a turanizmus is. Az ifjú-török nacionalizmus által - a pánszlávizmussal szemben - meghirdetett program a török etnikumú közép-ázsiai népek összefogását propagálta, amelyben több magyar társadalmi csoport is megtalálni vélte a helyét. A magyarországi turanizmus az ősmagyar szimbólumokat állította a középpontba: az Isten kardját és természetesen a turulmadarat. A magyarság lovas-nomád eredete - akárcsak Szent László kultusza - szintén hozzájárult a militarista nemzetkarakter kialakulásához. A müvészértelmiség azonnal felismerte az irányzatban rejlő lehetőséget, s alkalmazni kezdte a régi-új jelképeket. 133 Természetesen a propagandagépezet nagy hazafias lendülettel közölte a lövészárok felbuzdított katonáinak alkotói megnyilvánulásait is. így kerültek bemutatásra a hátország olvasói számára a lövészárok-díszkertek, a harctéri grafikák (amelyek a diadalmaskodó, békés célért küzdő katonát ábrázolták), és így juthattak el akadály nélkül az átlagemberhez a frontkatonák által készíttetett és használt sapkajelvények is, mintegy a háborús folklórt és a szeretett rokon elszántságát és elégedettségét közvetítve a lakossághoz. 134 A propaganda-kör tehát bezárult, s meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az első világháborúban a hátország és a harctér „lakossága" egyaránt téves, mesterséges képet kapott a valóságról, szinte egymás ellen játszotta ki e két elkülönült világot a politikai vezetés. A nemzeti, hazafias, régi hagyományokra építő propaganda mellett jelen volt a nyilvánosság színpadán a másik tudati sík, az osztrák-magyar (illetve ide érthetjük a birodalom összes nemzetiségeit - megfelelő párosításban) közös cél és egység, amely a VlRlBUS UNITIS (Egyesült erővel) jelszavában öltött testet. Elég, ha a világháború képes levelezőlapjait, színes propagandajelvényeit vagy akár az Osztrák Császári Ferenc József Rend egy példányát kezünkbe vesszük, s máris szemünkbe ötlik az államalakulat alapgondolatát hirdető két szó. A nemzeti és az állami szimbólumok egyaránt megjelentek a legjelentősebb képhordozókon: zászlókon, címereken, pecséteken, pénzérméken és a reklámfelületeken is. Első lépésként a kitüntetések jelképtárát tekintjük át. A kitüntetések leggyakoribb motívuma a keresztény kultúrkörben kezdetektől a kereszt volt. A Monarchia kitüntetései közül is a legtöbb ezt a formát részesíti előnyben: akár a legmagasabb katonai érdemjelet, a Mária Terézia Katonai Rendet tekintjük, akár a legelterjedtebbet, a Károly Csapatkeresztet. A Vöröskereszt Díszjelvénye kétszeresen is a keresztet reprezentálja, de kereszt alakú a Katonai Szolgálati Jel is, amelyet meghatározott évnyi fegyverforgatás révén lehetett megszerezni. A királyság, a császárság jelképe, tehát az uralkodó - és a rendek esetében az alapító - szimbóluma a korona. Szerepelhet függesztő elemként, mint az Osztrák Császári Lipót Rendnél és a Katonai Érdemérmeknél megfigyelhető vagy - az Osztrák Császári Ferenc József Rend és a Vaskorona Rend példáján - a császári kétfejű sas fején, kimondottan dinasztikus jelképként is. Nemzeti jelképeink közül kevés kapott helyet az osztrák-magyar kitüntetéseken (ebben a periódusban külön magyar érdemjel nem létezett). Az egyetlen, magyar színeket és szimbólumokat hordozó kitüntetés a Mária Terézia által 1764-ben alapított 133 Szabó: i. m. 60-62. 134 Novotny: i. m. 19-20., 109.; Városi polgárok, 113-114.
