Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - SZABÓ PÉTER: A meztelen kard szerepe a vegyes házakbeli királyok hatalmi szimbolikájában
és a politikai igazodás egymással összefüggésben álló törekvések voltak. 24 A két uralkodó versengése abban is kifejeződött, hogy mindketten igyekeztek fölhasználni Nagy Constantinus művészeti örökségét saját politikájuk propagálására. A III. Frigyes 1468. évi római császárkoronázásának emlékére készült érem ikonográfiái jellegzetességei alapján a Constantinus-portré követésére szólít fel. Elébe törve III. Frigyes politikai céljainak, Mátyás reprezentációjában a maga párhuzamát próbálta megteremteni Nagy Constantinussal. A királyi udvarból szorgalmazott irányelv kinyilvánítását szolgálta az 1480-as évek második felében készült úgynevezett „második portréérme" is, amely szintén a Constantinus-portré antikizáló hagyományával harmonizált. A Mátyás temetéséről szóló kortársi beszámolók sajnos éppúgy nem fűznek magyarázatot ahhoz a fehérvári gyászmenetben vitt „királyi kardhoz", mint az utókor történeti elemzései. 25 Miközben az egykorú forrásokban elmaradt a temetési menetben meghordozott kard értelmezése, az utólagos történeti vizsgálat valószínűleg evidenciának tartotta, hogy a Mátyás holtteste előtt vitt kard királyi kardként magát a királyságot szimbolizálta. Ezt a meggyőződést minden bizonnyal az is fölerősítette, hogy Mátyás előtt szokás lehetett például Beatrix székesfehérvári fogadásakor úgynevezett „királyi kardot" (königliche Schwert) hordozni. Ám Bécs elfoglalása után változhatott a szertartásos keretek között Mátyással kapcsolatba került kardok megítélése. Balogh Jolán mutatott rá arra, hogy egy svájci tanácsos, akit 1488. június 24-én a bécsi Stephansdómban Mátyás lovaggá ütött, egyenesen Nagy Károly kardjának tulajdonította felavatásának eszközét, az uralkodó kezében tartott kardot. 26 A király és császár Mátyásra vonatkoztatott párhuzama Bécs elfoglalása után az irodalomban is megerősödött. „Amióta csak ember él, egyetlen király vagy császár sem vette be ezeket ostrommal, de ő elfoglalta" - írta Bécs és Bécsújhely falainak bevétele, Mátyás diadala után Thuróczy János. Majd megjelenik az eufórikus tudósításban a világhódító toposzához tartozó kard is. „Ragyogó hír szállong világszerte erről a királyról, kardja rémülettel tölti el a vele szomszédos vidékeket." 27 Mátyás Bécs elfoglalását követő nimbuszát figyelembe véve nem túlzás arra gondolnunk, hogy a győzelmi jelvények mellett mutatkozó királyi kard üzenete rímelt Thuróczy szavaira, s 24 Marosi Ernő: Mátyás király korának művészete. A mecénás nevelése. Ars Hungarica, 1993. 1. sz. 1137.; Uő:. Mátyás udvari művészete: stílus és politika. Korunk, 1998 május. 4-12.; G. Héri Vera: Hunyadi Mátyás érmei a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Hadtörténelmi Közlemények, 1990. 1. sz. 100-103. 25 Mátyás temetési ceremóniájáról Tuberonis: i. m. 117.; Tubero: i. m. 63. Az érdekesség az, hogy Tubero és Bonfini egybecsengő adatot szolgáltat a fehérvári gyászmenetben tizenkét fegyveres férfiról, akik az előbbi szerint a „király aranyozott zászlóit", az utóbbi szerint az „oly sok diadalt megért felségjelvényeket" vitték. Ám csak Bonfini említi a 12-es csoportot kiegészítő másik fegyverest, aki „a királyi kardot hordozta." („Duodeni praecedebant equites cataphracti, purpuratique: qui regalia signa tot clara triumphis praeferebant: item et unus regium praetulerat ensem.") Bonfini: História Pannonica..., 475. A haditrófeumok mellett szereplő, sajátos szimbolikájú királyi kardnak korábban magam sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Szabó Péter: Uralkodói temetéseink kérdéséhez. In R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyar reneszánsz udvari kultúra. Budapest, 1987. 324-335. E. Kovács Péter, Mátyás király kiváló monográfusa az uralkodó temetésével kapcsolatban számos további forrástöredékre hivatkozik, ám a meghordozott királyi kard szimbolikáját nem tartja szükségesnek értelmező mondatokkal ellátni. E. Kovács Péter: Mátyás temetése. História, 1989, 3. sz., 7-8. 26 Péter Eschenloer Beatrix fogadásáról: „Vor ime [Mátyás előtt] truge der junge Orzang [Ország] das königliche Schwert." Idézi, valamint a Melchior Russ svájci tanácsos által „Nagy Károly kardjának" (az Árpádok körében használatos régi kard) tartott jelvény eredetének meghatározását megkísérli: Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Adattár. Budapest, 1966. 1. kötet. 453^t54. 27 Galántai, E. - Kristó, J. (ed.): Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Budapest, 1985. 154-159.; Turóczy János: A magyarok krónikája. Fordította Horváth János. Budapest, 1980. 422-423.
