Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben

A fejedelmek megerősítése: a török jelvények átadása A megválasztott fejedelem hatalma csak akkor vált legitimmé, ha a szultán kinevező és beiktató okiratával együtt jelvényeket is kapott Isztambulból. A jelvényátadás szertartása az állam fennállásától kezdve, esetenként változó részletességgel, de nyomon követhető. A ceremónia egyre erősebben kötődött a székvároshoz, melynek csak a fejedelmi temetések szempontjából volt kitüntetett szerepe a Rákóczi-korig.

12 Az országgyűlési választásokat és beiktatásokat elvétve tartották itt, a Báthory-korban Kolozsvár és Medgyes került előtérbe, és 1571 után először Brandenburgi Katalinnál fordult elő, hogy választását és megerősítését is a székvárosban rendezték. Ez a változás Bethlen Gábornak köszönhető, aki építkezéseivel feltámasztotta a tizenötéves háborúban elpusztult várost. A Rákócziak alatt szintén Fehérvár e szertartások helyszíne, ekkor épül meg az országgyűlési terem, mely a székesegyházból a palotába helyezi át a ceremóniákat.

13 A palota és a székesegyház szoros közelsége elvben egymás mellé rendelte a világi és egyházi szférát, de amint láttuk, az eskütételben inkább a szekuláris jelleg dominált, a jelvényátadás török eredete pedig eleve elképzelhetetlenné tette a keresztény jelleg hangsúlyozását. A szertartások közönségét az országgyűlés, az udvar és a városi nép adta. Fehérváron a fallal övezett városmag lényegében az udvartartásnak adott otthont, így odabent az udvar önmaga előtt reprezentált, a falakon kívül pedig szintén az udvari rendezés határozta meg a nézőközönség körét. Mivel a polgári elem minden tekintetben gyenge a székvárosban, a fejedelmi kíséret és a városi társadalom k^zti ünnepi érintkezés és kommunikáció jelentősége elhanyagolható, nem úgy, mint Kolozsvár vagy Medgyes esetében.

14 Először János Zsigmond kapott zászlót 1541-ben. (A szultán 1566-ban más jelvényeket, lovat, díszruhát és pallost is küldött neki.)

15 Báthori István részére 1571-ben az athnáme után már biztosan érkezett zászló is, melyet Gyulafehérvártól egy mérföldre adtak át. A követ lóháton jött, a fejedelem úgyszintén, és mindketten megcsókolták a zászlót. Báthori többi jelvényét pár nappal később, a városban vette át. (Az elbeszélő forrásokból és a fejedelem saját leveléből egyaránt úgy tűnik, hogy kardot nem kapott.) A szertartás során a törökök 25 tanácsúrnak kaftánt osz12 Szabó Péter: Uralkodói temetéseink kérdéséhez. In R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyar reneszánsz udvari kultúra. Budapest, 1987. 324-335.; Uő:. A végtisztesség. A főúri gyászszertartás mint látvány. Budapest, 1989.; Jakó Klára: Adalék fejedelmeink temetkezésének kérdéséhez. In Kovács András Sipos Gábor - Tonk Sándor (szerk.): Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár, 1996. 233-246. 13 Kovács András: Az építkező Bethlen Gábor és székvárosa. In Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára, 276-294.; Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rendezte Szakály Ferenc. Budapest, 1980. 301. 14 Erdősi Péter: A fejedelmi politikát támogató külföldi csoportok és a reprezentáció színterei Báthory Zsigmond udvarában (1581-1598). (Kandidátusi disszertáció, kézirat.) Budapest, 1997. Lásd a „Város és udvar" című fejezetet! 16-61. 15 Az 154l-es zászlóküldés körülményeiről: Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Budapest, 1991. 106-114.; [Bánfjy György]: Második János, Magyarország választott királyának Második Szulejmán török császárhoz menetele rendje és módja. Bessenyei József: Régi magyar könyvtár. Források. 2. kötet. Budapest, 1993, 123. - A szöveg korábbi kiadói Bánffy Gergelyt tekintik szerzőnek: Kemény József Nagyajtai Kovács István (szerk.): Erdélyország történetei' tára. 1. kötet. Kolozsvár, 1837. 38-39.