Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken

Kristófhoz köthető, sajátkezű alkotása. Rajta a városcímer több mint 50 százaléknyi részt foglal el, az említett naptárábrázolásoktól pedig annyiban tér el, hogy a kőfalat sem nyitott, sem csukott kapu nem töri meg, s a címert babérkoszorú veszi körül, fölötte felirattal: „Tvrris et fortitvdo mea Devs". Ugyancsak Lackner Kristóf készítette el 1613ban, ún. emblematikus-hieroglifikus királytükrében ennek a címernek a korabeli, ötvösmesterek számára összeállított, szakmai kézikönyvekben előírt ábrázolási szabályok által diktált, ennek következtében matematikai pontossággal egybeszerkesztett változatát, melyet részletes magyarázatokkal is ellátott.

7 A mü címlapján a magyarországi szabad királyi városok címere, így Soproné is szerepel, s a belső oldalakon pedig magyarázatként olvasható: „így ragyogjon Sopron is régiségeivel, tiszta egével, bő rétjeivel, urai kiválóságával, jó adminisztrációjával, falai erősségével, szőlőskertjeivel, szőlői nagyszerűségével."

8 A címeren a középső toronynál nyitott kapu látható, Lackner Kristóf magyarázata szerint a város polgárai (szimbolikus értelemben is) rajta keresztül járnak ki-be. Végül, a polgármester „Maiestatis Hungáriáé Aquila" című, 1619-ben készült munkáját említjük meg, melyben a magyarországi szabad királyi városokat címerükkel együtt ábrázolja. Sopront a várost ábrázoló látképen kívül egy földgömbbe rajzolt városi címer jeleníti meg, a földgömbön pedig egyfejű sas ül.

9 Az új városcímer ábrázolása és leírása természetesen az 1622. évi adományozó oklevélben részletesen szerepel.

10 Michael Zakariás 1700-ban készült rézmetszetén ugyancsak ez a címer található.

11 Változtatásként kibővült a Habsburgok kétfejű sasával, mint sisakdísszel. A sas mellén az uralkodópár monogramjai láthatók: F és E betűk, Ferdinánd és Eleonóra jelentéssel. Az 1622. évi adományozást köv?tően természetesen új pecsétnyomó is készült, a kör alakú nagypecsét köriratát immáron kétfejű sas tagolta, ovális pajzson háromtornyú, nyitott kapujú várfallal, ami egészen 1840-ig volt használatban.

12 Ezt a változatot örökítette meg az a fából faragott, XVIII. századi (pontosabb dátumot nem ismerünk) városcímer is, amely valószínűleg a régi városháza tanácstermében volt, s ma a Soproni Múzeum tulajdonában van.

13 Rajta változatlanul a háromtornyos várfal látható, a két szélső, karcsúbb torony fölött egy-egy csillaggal. Felirata: „Sola sustentatur, respublica et justitia".

14 Végül meg kell említenünk, hogy ez a címer három különböző, ám ugyanazon fametszet alapján készült XVIII. századi céhes mesterlevélen is fönnmaradt.

15 A fölsorolt címerábrázolásokat egy újabbal gyarapíthatjuk. Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész, líceumi igazgató, történetíró (1684-1749) „Notitia Hvngariae novae historico-geographica" című államelméleti művének Sopron vármegyéről és a Sopron 7 „Coronae Hungáriáé Emblematica Descriptio Authore Christophoro Lackhner... 1613." Megjelent Jákob Winter kiadásában, 1615-ben, Lauingenben. Vö.: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. 3. kötet. Budapest, 1896. 1156. sz. 8 Kovács József László fordítása. Kovács József László: Emblematika, hieroglifa, manierizmus. (Fejezet Lackner Kristóf művészi világából.) SSz., 1971. '10-11. 9 Kovács József László: Lackner Kristóf és kora (1571-1631). A Soproni Szemle kiadványai, új sorozat. 6. sz. Sorozatszerkesztő Mollay Károly. Sopron, 1972. (A továbbiakban: Kovács 1972.) 108. 10 Horváth 1922. 44-45. II. sz. melléklet. 4. sz. kép. 11 SKM 122. 12 Gecsényi: i. m. 229. 13 Horváth 1992. IV. sz. képmelléklet. 7. sz. kép. 14 Idézi Horváth 1971. 131. 15 Rózsa György: Sopron látképeiről. In Környei Attila - G. Szende Katalin (szerk.): Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai, 2. kötet. Sopron, 1996. 204-205.