Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában
kiegészítést kívánt. Többek között olyan változások kívántak elvi megfogalmazást, mint a protestánsok vallásgyakorlata, a hajdúk letelepítése s a jobbágyság költözési szabadságának szabályozása. 39 A Királyság városai a középkori koronaeszméhez képest a koronának nem birtokai, hanem az ország nemeseihez hasonlóan a korona tagjainak nyilvánultak. Mindez együtt az új központosított, szakszerű államvezetési gyakorlatok feltűnésével, az európai államelméleti művekkel - amelyek megvoltak a politikai elit könyvtáraiban és fordításaik is megjelentek - az ország irányításának korszerűsítését követelték. Új fejezetet nyitottak az ország egységét megvalósító elgondolások történetében is. Révay Péter (1568-1622) koronaőr két munkája, a „De sacrae coronae regni Hungáriáé ortu, virtute, victoria, fortuna" (1613) és a „De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungáriáé" (1616/1659) korának követelményei szerint bővítette ki a korona országot jelképező tartalmát. A szerző evangélikus főúr, a bécsi jezsuita egyetemen tanult, majd a strassburgi protestáns universitáson nyert magisztrátusi képzettséget. Justus Lipsius (1547-1606) magyarországi humanista köréhez tartozott, barátjával, a fej- és jószágvesztésre ítélt Illésházy Istvánnal (1541-1609) együtt. Mátyás főherceg tanácsosa, a bécsi béke egyik tárgyalóbiztosa volt. Kifejtette, hogy a magyar korona középkorban kialakult állameszméje az ő korára sokak számára érthetetlen formaság lett. „...hazánk jogtudósai... nem világítják meg jobban ezt a kérdést, de a történeti igazság mégis arra kényszeríti őket, hogy koronánkat szentnek, angyalinak és apostolinak nevezzék, s más hasonló jelzőkkel ékesítsék fel, noha nevetnek is ezen, és fogukat vicsorítják is emiatt." Révay úgy írt a koronáról, hogy hasznosította Lipsius De constantia és Politica című műveit és Jean Bodin (1529-1596) Respublica című, 1576-ban megjelent munkáját. A válságból kivezető politika reformjait vázolta fel? Vagy az országegység megvalósítására képes rendi államét? Lehet vitatni. Vitathatatlan viszont, hogy végiggondolva a korona történetét Révay leszögezte: meg kell fogalmazni az ország helyzetét kora Európájában. Európa-fogalma erős, új és jelentős. Európát azonban nemcsak arról kívánja tájékoztatni, hogy mit fejez ki a magyar korona. Áttekintése azt a célt szolgálja, hogy az ország történetével és teljesítményeivel jobban jelen legyen kora nemzetközi világában. Szent István koronájának minden addiginál részletesebb leírást nyújtja, s Magyarország történetét igyekszik szervesen elhelyezni Európa történetében. Jellemzőek összehasonlító elemzései. Összeveti a magyar koronázás szertartását a francia királlyá avatás szertartásával, foglalkozik a lengyel királyválasztási gyakorlattal, az angol kormányzással és a német fejedelemségekkel. Korunkból visszatekintve úgy tűnik, hogy a humanisták Vergiliustól idézett gondolatformáját a szomszéd égő házával kifejezett közvetlen veszélyről a közép-európai régió összefüggésébe helyezte: „...a mi Magyarországunk szemközt, hátulról, oldalról ellenségtől van körülvéve, folytonos támadásoknak és pusztításoknak kitéve. ...szomszédaink... miért nem veszik észre, hogy saját ügyükről van szó, mikor a szomszéd háza ég... miért nem ébrednek fel Endimion mély álmából." Megőrizve a korona államalapítást kifejező eszméjét, Révay Péter beépítette fejtegetéseibe a XVII. századi Európa államelméleti problematikáját. Fogalmai, véleménye a jó kormányzás követelményeiről, történelmi áttekintéseinek kritikai szelleme egyértelműen Lipsius és Bodin hatására 39 Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767. Budapest, 1969. 13-101.
