Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - SZABÓ PÉTER: A meztelen kard szerepe a vegyes házakbeli királyok hatalmi szimbolikájában
metszet is, mely IV. Konrád római királyt haditrófeákkal díszített keretben, páncélban, kezében kivont karddal mutatja be. 21 A Karoling és a német-római császárok reprezentációjában alkalmazott, katonai jelképként értelmezhető kivont kardot VIII. Károly francia király aktuális tartalommal töltötte meg. A francia uralkodó a nápolyi Anjouk kihalása után (1480) rokonainak trónigényére hivatkozva expedíciós sereget vezetett Itáliába. A francia politikai törekvés, mely a Rómát magába foglaló félsziget egy részére irányult, újraélesztette a franciák nagyhatalmi igényeit, melyeknek szimbolikus megtestesítője történelmi emlékezetükben a római császárrá koronázott Nagy Károly volt. VIII. Károly erőt akart meríteni a múltból: 1486-ban Anne de Bretagne-nyal kötött házassági ceremóniáján Párizsban Nagy Károly alteregóján keresztül megidéztette az egykori Karoling császárt. A világhódító jelmezében a jobb kézben tartott meztelen kard hívta fel magára a figyelmet, amely félreérthetetlenül utalt az akkori francia politika céljaira is. 22 A nagyhatalmi igények feltüntetéséhez VIII. Károly reprezentációja előszeretettel használta fel a „hely szelleméből" fakadó üzeneteket. A király szívesen fogadta a külföld követeit a Recullée nevű királyi lakban, amely az Anjou hercegség egykori fővárosa, Angers mellett állt. A kastélyt Anjou René építette, aki 1438-tól 1480-ban bekövetkezett haláláig formailag a nápolyi királyi címet viselte. VIII. Károly nemcsak Anjou René palotáját, de politikai örökségét is gondozásába vette. Eltökélt szándéka volt, hogy René névleges nápolyi méltóságát a félsziget déli részét uraló Aragóniai-házat kiszorítva valóságos francia uralommal váltsa fel. Ezen túlmenően VIII. Károly még egyéb okok miatt is kedvelte Recullée-t. René király egy népszerű lovagregény ihletője volt, s a maga műveivel is hozzájárult a francia lovagi eszmények ápolásához. VIII. Károly, a „római lelkületű" király Recullée-ben találta meg azokat a Rolandig, Nagy Károly rokonáig visszaívelő francia lovagi hagyományokat, melyekből nagyszabású politikai céljai megvalósításához bátorságot és erőt meríthetett. Az 1487. június 10-én Recullée-ben járt Filipec János váradi püspök vezette magyar követség befogadói élményéről nem maradt fenn forrás. Alig hisszük azonban, hogy a hely szelleme és a vendéglátó VIII. Károly egyénisége kétséget hagyott volna a francia politika nagyhatalmi tervei felől. 2j A saját királysága kereteit feszegető vagy azon túllépő uralkodó típusa a magyar követek szemében nem kelthetett megütközést, hiszen uruk, a Bécset elfoglaló Mátyás már régen átlépte országa határait, s politikai lépéseiből arra lehetett következtetni, hogy a német-római császári cím elnyerését sem tartja önmaga számára elérhetetlennek. A nagyhatalmi, később csírájukba holt francia és magyar politikai kezdemények mellett megindult a Habsburgok fölemelkedése. Az újabb művészettörténeti kutatás feltárta, hogy III. Frigyes császár és Mátyás magyar király politikai vetélkedése a művészetben is visszatükröződött, s így kettejük reprezentációjában a művészeti stílus megválasztása 21 A kard kitüntetett szerepéről a Nagy Károly ikonográfiában Eginhard: „Nagy Károly élete" című müvének elemzése alapján: Calmette, Joseph: Les rois de France. Paris, 1948. 37. - A középkori németrómai császárok birodalom oltalmazó szerepéről: Fischer - Fabian: A német cézárok. Fordította Zsigmond Gyula. Budapest, 1985. 199. - A kivont kard német-római császárokra vonatkoztatott, katonai jellegű ikonográfiájáról, így IV. Konrád, Hohenstauf uralkodó itáliai eredetű XVI. századi fametszetéről bővebb szöveges és képi ismeretanyagot közöl: Sailer, Eva (hg.): Imago imperatorum. Porträts der Kaiser und Könige des Heiligen Römischen Reiches Deutscher Nation. Wien, 1992. 25. kép. 88. 22 Chartrou: i. m. 23-25. 23 Magyar követség Franciaországban 1487-ben. Az Angersi Mairie emlékiratai után. Kiadta Simonyi Ernő. Magyar Történelmi Tár, 1867. 215-219.
