Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - BAK JÁNOS: Magyar királyi jelvények a középkorban
a krónikák és aztán a Károly trónralépését kiharcoló pápai legátus levelezése alapján^ csak a korona sorsáról, visszaszerzésének viszontagságairól hallunk. Hogy a jelvényegyüttes többi darabja mikor hol volt, kinek a kezébe került s kiébe nem, nem követhető nyomon. Egyes darabjai szerepelnek az alább leírt eseményben, de éppen az országalma nem! A Rímes Krónika szerint 1304-ben, amikor a László néven magyar királlyá kikiáltott cseh Vencelt édesapja, helyzetét Magyarországon reménytelennek látva, haza akarta vinni Csehországba, akkor, hogy a koronázási jelvényeket megszerezzék, László ünnepélyes keretek között fogadta apját Budán, és az „urakkal folytatott tárgyalások után" 24 elérte azt, hogy teljes magyar királyi díszben jelenhessen meg annak üdvözlésére. „Szent István tunikájában", királyi sarkantyúkat viselve, a szent király kardjával felövezve, a magyar koronával a fején, baljában a jogarral, jobb kezében pedig Szent István karjával fogadta édesapját. 25 Vagyis úgy tűnik, hogy a fiatal király a hiányzó országalmát a Szent Jobb - akkor talán még kar - ereklyéjével pótolta. 26 Márpedig kiválóan pótolta, hiszen neki rendkívül fontos volt, hogy magát a szent királyok sorához kapcsolja, azokkal lelki, vagy szimbolikus rokonságba lépjen. S mi lenne erre alkalmasabb, mint hogy a király jobbjában a Szent Király jobbja van, mely ez által - a középkori szimbolikus gondolkodás értelmében - szinte a Szent Király jobbjává válik? Igen ritka eset, és az európai koronázási jelvények történetében nincs is tudtommal hozzá illő párhuzam, hogy egy ereklyét magát koronázási vagy királyi jelvényként használtak volna. Vannak olyan királyi jelvények, amelyekbe ereklyéket beépítettek. Ilyen természetesen a Szent Lándzsa, Krisztus keresztjéről való szögével, vagy ama híres korona, amelyet Szent Lajos a Sainte Chapelle-ban helyezett el, s ami Jézus töviskoronájának egy darabját foglalta magába. 27 Hasonló módon koronákat helyeztek el ereklyéken, mint például a IV. Károly cseh király és császár által készíttetett koronát Szent Vencel fejereklyéjén, vagy egy koronát Szent István fejereklyéjén, amelyről az 1440-es koronázás alkalmával hallunk. 28 De arra, hogy magát az ereklyét használták volna királyi jelvényként, ha jól látom, ez a furcsa epizód az egyetlen eset. Mindenesetre a két Vencel sikeresen magával vitte ezeket a tárgyakat Prágába. Tudomásom 23 Acta legationis Cardinalis Gentilis 1307-131 1. Ed. A. Pór. Monumcnta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Ser. I. lom. 2. 24 Loserth, J. (hrsg.): Chronicon aulae regiae. Königssaaler Geschichtsquellen. Fontes rerum Austriacarum, Scriptores. Wien, 1875. 168. 25 „... sant Stefans arm der is klouc/in lüterm golde vewiertAind mit gesteine geziert." Horneck: i. m. Bd. V/2. 83.424-26 sor. 26 Erről részletesebben írtam a születésnapi kötetben, a teljes irodalom hiányában egy-két apró kronológiai hibával. Bak, János: König Stefans Armreliqie im Ornat König Wenzels von Ungarn. In Festschrift für Percy Enrst Schramm zu seinem siebzigsten Geburtstag von den Schüler und Freunden zugeeignet. Wiesbaden, 1964. Bd. 1., 175-188. Ugyanakkor a kettőskeresztes országalma feltűnik Vencel 1301. évi dénárján. Réthy, Ladislaw: Corpus Nummorum Hungáriáé. 1898. Nr. 383. (Reprint: Graz, 1958.) 27 Lásd Kronen mit Reliquien - Reliquiare in Kronenform - Kronen auf Kopfreliquiaren. In Schramm: Herrschaftszeichen..., 869-883. 28 A Vencel-koronáról lásd Schwarzenberg, K.: Die Sankt Wenzel-Krone und die böhmischen Insignien. Die Kronen des Hauses Österreich. Bd. 2. Wien-München, 1960. — István király fejereklyéjének koronájáról a rendek 1440. július 17-iki oklevelében ez áll: „...alia Corona Aurea, operis vetusti, beatissimi Stephani regis Apostoliéi et patroni nostri in theca capitis reliquiarum eiusdem ... conservata..." MOL Dl. 98.438.
