Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - BAK JÁNOS: Magyar királyi jelvények a középkorban
nem jelenik meg a XVI. század közepe előtt, amikor már a koronaőrök leírásából ismerjük többé-kevésbé annak pontos formáját. Az ilyen képi reprezentáció tehát teljességgel alkalmatlan arra, hogy egy-egy uralkodó (vagy uralkodócsalád) általános, megszokott, elfogadott koronázási vagy uralmi jelvényeiről tájékoztassa a mai kutatót. Ezzel azonban megint visszatérünk István király uralmi jelvényeinek kérdésére, hiszen a koronázási paláston István országalmával, illetve egy valamilyen gömbszerü objektummal és lándzsával látható. Ugyanakkor országalmáról ebben a korai korban nem hallunk, és a lándzsa is, mint erről hallani fogunk, problematikus. Vagyis a paláston és sok ehhez hasonló reprezentatív ábrázoláson a király oly módon van leképezve, ahogyan azt a szemlélő elvárja. 0 fölismeri ugyanis a királyt, a császárt, a püspököt, a szentet, de nem a talán személyesen is ismert István királyt, Károly királyt vagy Lajos királyt. A kérdésnek kiterjedt nemzetközi irodalma van, melynek ismertetésére most nem térhetünk ki. Magyar viszonylatban azonban ez az irodalom elég soványka, mert kevés ábrázolással rendelkezünk. Igaz, rendelkezünk jelentős mennyiségű királyképpel egy olyan műfajban - ha szabad így neveznem -, amely elsősorban az alattvalók előtti reprezentálást szolgálja, vagyis a pénzeken és a pecséteken. Tanulmányozásuk, illetve összehasonlításuk túllépné e rövid áttekintés keretét, azonban elmondható, hogy szinte valamennyien a királyt mint olyant és nem szükségképpen mint a magyar királyt, a magyar koronázási jelvényekkel ábrázolják. Végezetül azokról az uralmi jelvényekről szólnék, amelyeket egy-egy király túlvilági útjára készítenek: a temetési koronázási jelvényekről. Magyarországon III. Béla temetkezési jelvényeit ismerjük. 16 Természetesen ezek sem hasonlítanak a valóságos jelvényekhez, hanem itt is egy általános jelvényformát alkalmaztak. Kevésbé értékes anyagból készültek. Igaz, hogy nem pusztán a sírba és ily módon a túlvilági életre valók, hiszen az ünnepélyes temetési szertartások alkalmával közszemlére tették őket, mint azt például a Nagy Lajos által nagybátyja, Nagy Kázmér lengyel király temetése alkalmával rendezett ceremóniákról ismerjük, ahol a temetkezési jelvények is fennmaradtak. 17 Egyértelműen az evilági reprezentációnak is fontos kellékei voltak ezek a jelvények. A jelenleg ismert magyar országalma, a ránk maradt glóbus, pomum vagy sphaira egy 8,9 cm átmérőjű gömb, ami vékony aranyozott lemezből készült, tetejéből egy 8,1 cm magas kettős kereszt emelkedik ki. A gömbön egy kicsiny, négyeit címer látható, a közismert fehér-piros, Árpád-házat jellemző pólyákkal, negyedelve az Anjou-liliommal s egy apró, vörös „cséppel", amit címertanilag tornagallérnak neveznek, és arra utal, hogy a címer viselője a család egy fiatalabb ágából (ligne cadet) származik. Ebből a kis címerből egyértelműen megállapítható a jelvény kora, a hasonló címerrel ellátott pénzek alapján: Károly Róbert zágrábi tartózkodásának (és első, csak nagyon vázlatosan ismert koronázásának) idejére, vagyis 1301—1302-re tehető. Viszonylag egyszerű anyagból készült, a fennmaradt királyi jelvényeink közül a legfiatalabb és legegyszerűbb, de néhány problémát azért mégis felvet. Ujabban merült fel annak a lehetősége, hogy Károly Róbert a tornagallért nápolyi trónigényének jelzéseként talán nagyapja, II. (Sánta) Károly 16 Lásd Czobor Béla: III. Béla és hitvese halotti ékszerei. In Forsíer Gyula (szerk.): III. Béla magyar király emlékezete. Budapest, 1900. 207-230. A munkában néhány más királysírban talált koronáról is részletes beszámoló olvasható. 17 Veliki, Kasimir: L'art á Cracovie entre 1350-1550. Cracovie, 1964. Nr. 37., 192., 212., 222.
