Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - SZOLECZKY EMESE: A végelbocsátás jelképei
lönbség nyilvánvalóan a rendelkezésre álló nyomdai klisékben, illetve talán a megrendelők eltérő ízlésvilágában, kívánalmaiban keresendő. Figyelemre méltó azonban, hogy e korlátok között mennyire törekedtek a korban ismert és használt fegyverek és fegyvernemekjellemző darabjainak megörökítésére. Az 1860-as években a kiszélesedett ornamentális keret kissé rokokó medaillionokra emlékeztető zsánerképes változatokat produkált (1867, 1868). A cser- és babérlombokat hajtó gally-szövevény adta keretben feltűnik a gyalogos, a matróz, a lovas hajtótüzér, a vadász-, illetve utászkatona jellegzetes hadikörnyezetbe helyezett figurája, alsó részén lőszeres kocsi után baktató gyalogságot, másik oldalon a lovasság különböző képviselőit pillanthatjuk meg: Az 1868-ban kiadott iratot fent az osztrák címer övezte hadiszerek koronázzák, alul középen viszont a babér- és cserfakoszorú az alakulat pecsétjét öleli körül. A nyelv még mindig német. Itt már egyértelmű, hogy a leszerelt katonát hazáig kísérő igazoló irat funkciója kiszélesedett: egyben a leszolgált idő nyilvános, ország-világ elé tárható bizonyítékává lett; katonaemlék, amely kifüggeszthető a tisztaszoba falára, bizonyítván a gazda hadviseltségét. A jelentős mennyiségű képi információt hordozó lap, amely bekeretezve díszíti a leszereltek otthonát, nem utolsó sorban a katonaság, azon belül a nemzeti haderőnek tartott honvédség - mai fogalmakkal élve - reklámhordozója, önreprezentációjának eszköze. 28 Gondoljunk arra, hogy a fényképezés ezidötájt még drága dolog, ezért az obsitos az elbocsátó képsorait mutogatva eleveníthette fel élményeit. A katonáskodás emléke az obsitlevél képei által bemutathatóvá vált a tulajdonos közvetlen társadalmi környezete számára. Ezeken az iratokon a szöveges részben már szó esik arról is, megfordult-e háborúban az illető, vagy kapott-e kitüntetést és ha igen, mit és miért? A szöveg a későbbiekben szinte a háttérbe húzódik, egyre nagyobb fontosságot nyer a képek közvetítette információ. Az 1868. évi 41. tc. révén életre hívott m. kir. honvédség leszerelt katonáinak természetesen magyar nyelvű végeibocsátókat kívánt adni. A szabályozott szolgálati idő - három év - beláthatóvá tette a katonáskodás hosszát; a személyleírás így elveszti jelentőségét, helyét a védkötelezettség, népfölkelés kötelességének hangsúlyozása veszi át. A fennmaradt darabokból látszik, hogy meglehetősen nagy példányszámban állították elő e lapokat, s az ábrázolt fegyverzet, felszerelés, hadidíszítmény minél valósághübb ábrázolására törekedtek, historizáló-eklektikus stílusban. Ez hatja át az 1868. évi 41. törvénycikkre, tehát a m. kir. honvédség létrejöttére utaló szalagdísszel, valamint az 1868 M csapatzászlóval 29 fejlécezett első magyar nyelvű honvédségi végelbocsátási okmányt (1877), amelyen a magyar királyság középcímerét haditrófeákkal, dús babér- és cserfakoszorúval övezve ábrázolták. Ez az obsittípus tapasztalataink szerint 1876-1879 között került felhasználásra. (Lásd az 1. sz. mellékletet.) Két oldalt természetim fák és az 1848-as honvédzászlóra utaló zászló tövében táborozó katonaság életképei, a kép alsó terében a különböző fegyvernemek egy-egy képviselője jelenik meg. Ezek között külön figyelmet érdemel az 1875-ben megszüntetett Montigny-féle szórólöveg és kezelője. 30 Középen alul a korabeli és antik fegy28 HTM 15.100/Em. Nyomda: C. Ueberreuter (M. Salzer), Bécs. Lásd a 11. sz. függeléket. Ugyanezen típusból: HTM 6.38.1/KE. Majoros Rudolf, 25. gyalogezred. Losonc, 1868. és HTM 16.069/Em. Fekete János, 6. huszárezred. Klagenfurt, 1867. 29 A vexillológiai pontosításokat Cs. Kottra Györgyinek köszönöm. 30 Tüzérség a m. kir. honvédségnél 1913-ig nem létezett.
