Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - KREUTZER ANDREA: A hadsereg identitástudatának tükröződése a nyomtatott dokumentumokban (1868-1918)
A tanintézetek folyóiratai közül a legismertebb az „A Ludovica Academia Közlönye" (1873-1907), mely elsősorban tudományos, katonai, hadtörténeti, pedagógiai írásokat közölt, továbbá intézeti és katonai híreket. 32 Gyűjteményeinkben számtalan, különböző szintű és színvonalú tankönyv, tansegédlet található, melyekből több kiállításon is láthattunk, láthatunk válogatást. 33 A hadsereg megjelenése, megjelenítése a civil szféra felé A csoport legjobban „megfogható" és a leginkább szerteágazó területe a fegyveres erők arculatának: tájékoztatók, reprezentatív kiadványok, sajtóhírek, rendezvények, részvétel a mindennapi életben, bálok, zászlóavatások, koncertek, kaszinók, egyletek, táncrendek, kották, fényképek stb. - számtalan tárgyi emlék eleveníti meg számunkra az önreprezentációnak ezt a szeletét. 34 A városban állomásozó vagy ott átvonuló alakulatok részesei voltak a helyi közéletnek. Nem hermetikusan elzárt vagy elzárkózó egységek voltak, hanem szervesen a társadalomba és a társaságba illeszkedtek - így a helyi sajtóban is rendre találkozhatunk apróbb és nagyobb, katonai vonatkozású hírekkel. S mivel szinte mindenkinek volt (és van) katonaélménye, a baráti, családi beszélgetések, férfianekdotázások állandó eleme a katonaság. Novellistáink hol komoly, hol tréfás formában elevenítik fel katonaidejüket, a publicisztikának is örökzöld témája a hadsereg minden hivatali-adminisztratívformális manírja, a katonapolitikai bornírtságokról nem is szólva. A „katonás" szókincs átszivárgása a köznyelvbe nemcsak arra utal, hogy tömegek fordultak meg a laktanyák falai között, hanem azt is jelzi, hogy mindez - dacára a megpróbáltatásoknak - életreszóló, férfialakító élmény, megbecsült múltdarabka. A katonai szavak köznyelvbe kerülésének sajátos formája a közös alakulatok német vezényleti nyelvéből kifacsart kifejezések magyarítása. 35 31 Lt. SE.: HTM Kvgy. X 102. Utódlapja: Magyar Katonai Közlöny. (1908-1914, 1920-1930) Lt. sz.: HTM Kvgy. X 103. Ennek folytatása: Magyar Katonai Szemle. (1931-1944) Lt. sz.: HTM Kvgy. X 34. 32 Az 1945 előtti magyar katonai időszaki kiadványok repertóriumának elkészítésének során az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Könyvtártudományi és Informatikai Tanszékével 1998/99-ben megindított szeminárium során kezdtük el a Ludovica Academia Közlönyének feldolgozását is. (Szemináriumvezető Hangodi Ágnes.) Az 1873 és 1888 közötti kötetek kicédulázása nagyrészt megtörtént, a munka jelenleg szünetel. 33 „A hazáért mindhalálig". A magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia története 1808-1944 A Hadtörténeti Múzeum kiállítása, 1992-1994. Rendezte B. Kalavszky Györgyi. 34 Bővebben: Táncról táncra. Bálok és táncvigalmak a kiegyezéstől a negyvenes évekig. A Hadtörténeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása. Országos Széchényi Könyvtár, 1996. Rendezte Makai Ágnes, Kreutzer Andrea, Nagy Zoltán, Szoleczky Emese, Zséli Lászlóné. Kiadványa: Makai Ágnes Kreutzer Andrea - Nagy Zoltán - Szoleczky Emese - Zséli Lászlóné: Táncról táncra. Bálok és táncvigalmak a kiegyezéstől a negyvenes évekig. Budapest, 1996.; Budapest-Helyőrség 1869-1997; Helgert Imre: A budapesti Honvédhelyőrség parancsnoksága 1849-1999. Budapest, 2000.; Galván Károly: A honvédzenekarok felállítása 1896-ban. In Értesítő 3. 49-70. 35 Tömörkény István bakanovelláival szinte mindenki találkozott. A színdarabok, regények szereplői között is bizton felbukkan egy-egy snájdig ílatal tiszt vagy egy hadseregből kvietált öregúr, a világklaszszikus Svejk- vagy Redl-figuráról nem is beszélve. A katonai nyelvről lásd: Szijj Jolán (főszerk.) - Ravasz István (szerk): Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Budapest, 2000. (A továbbiakban: Lexikon.) 350-351. és Felszeghy Ediltrud: A császári és királyi hadsereg nyelve Magyarországon. Budapest, 1938.