Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: A huszár és a honvéd mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben

rok csákója és nadrágja piros színű. A nógrádi padtámlák kivont karddal vágtató huszáralakjaihoz minden bizonnyal a szolgálati idő emlékére kiadott katonai emléklapok szolgálhattak mintául. A dunántúli pásztormüvészetben a katona egyértelműen szimbolikus szerepben fordul elő. A meglehetősen gyakori országcímer-ábrázolások sorában több esetben találkozhatunk olyan kompozícióval, amelynél a címert két oldalról huszárok vagy honvédek őrzik. A kis méretű szaruedényeken (sótartókon) és faragott tükrösökön általában két alaknál több nem fér el, és a huszárok is csak gyalogosan „teljesítenek szolgálatot". Ennek a nemzeti jelképként szereplő kompozíciónak egyik legszemléletesebb tárgya a XIX. század végéről származó Somogy megyei szaru sótartó, aminek karcolt ábráját színes viasszal, spanyolozással díszítette ismeretlen készítője. Az edényke egyik oldalának közepén tölgyfalevél koszorúba foglalt koronás országcímer látható, amit kétfelől kivont kardot és nemzetiszínű zászlót tartó huszár strázsál. A huszárok csákója és nadrágja piros, dolmánya pedig kék.

31 Egy 1895-re datált Somogy megyei spanyolozott tükrös hasonló jelenetet mutat, részletesebben kidolgozott mintázattal. A barokkos formájú koronás országcímert háromszínű zászlók és szalagok veszik közre, két oldalt pedig karddal és puskával egy-egy huszár vigyázza. A viasz itt is piros a csákó és a nadrág esetében. A fekete színű dolmányon szembeötlő a zsinórozás és sujtás jelzése (3. sz. kép).

32 Hodó József híres dunántúli faragópásztor egyik tükrösén fél térdre ereszkedett huszárok tartják kétfelől a koronás országcímert.

33 A neves néprajztudós, Hermán Ottó 1898. évi tárgygyűjtése során került a Néprajzi Múzeumba egy szaru sótartó, aminek szintén spanyolozott ábrázolásán kerek alakú országcímert kétfelől kétkét katona vesz közre vállon tartott puskával, egyértelműen az őrzés szerepkörét mutatva. A csákós, de pantallós katonaviselet ez esetben gyalogos fegyvernemre enged következtetni.

34 A Somogy megyei Gölléről 1907-ből ismerünk olyan karcolt díszítésű szaru sótartót, ami az országcímert válra tett szuronyos puskával strázsáló két gyalogos katonát, honvédet mutat.

35 Az első világháború ismét fellendítette a katonaábrázolást, de már a népművészettől eltérve, a tömegcikktermelő manufakturális szuvenír termékek révén. 1914-től nagy számban jelentek meg azok a gyári keménycserép és porcelán emléktárgyak, bögrék, tányérok, üvegpoharak, amelyek harcba induló katonát, rohamozó huszárt, parolázó honvédeket vagy éppenséggel harctéri jelentet ábrázolnak. Ezeknek a tárgyaknak túlnyomó többségén a katonák alakját nemzeti színek vagy nemzeti zászlók kísérik, utalva a hazafias szerepükre. E tárgyak sorából kiemelkednek azok a fehér porcelán bögrék, amelyeket vágtató lovon előrenyújtott karddal harcoló, kék csákós és dolmányos, piros nadrágos huszáralakok díszítenek. A két alakos bögre felirata: „Világháború 1914/1915". A háborús emléktárgy az ausztriai altrohlaui porcelángyárban készült, nyilvánvalóan a magyar fogyasztók számára, amit a magyar felirat mellett a fehér bögre alsó és felső 30 Színes képét lásd Selmeczi Kovács Attila: A magyar nép címere, Budapest, 1990. 10. kép. 31 NM lt. sz.: 33938. Színes képét közli Vajkai Aurél: 1848 emlékei a népi díszítőművészetben. Budapest, 1998. Címlap. 32 NM lt. sz.: 121715. Lásd: Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti szimbólumok a néprajzi tárgyakon. Ethnographia, 1997. 294. 33 NM lt. sz.: 16523. Mernye, Somogy megye, XIX. század vége. Közli: Domanovszky: i. m. 299. 34 NM lt. sz.: 16463. 35 NM lt. sz.: 139259. Hasonló ábrázolást közöl: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. 3. kötet. A balatonvidéki magyar nép művészete. Budapest, 1911. 153. 163. ábra. Ugyanezt lásd: Vajkai: i. m. 6. kép.