Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SELMECZI KOVÁCS ATTILA: A huszár és a honvéd mint nemzeti jelkép a magyar népművészetben

A hasonló korú, hódmezővásárhelyi ólommázas könyvbutella (pálinkásedény) egyik oldalát teljesen kitölti a kürtjét fújó katona alakja, barna csákóval, kék zubbonyban, barna nadrágban és fekete csizmában.

6 Az 1830-as évektől terjedt el az Alföldön nevezetessé lett ember alakú borosedény, a miskakancsó. A mezőcsáti, tiszafüredi, hódmezővásárhelyi és mezőtúri neves fazekasok által remekelt díszedények koruk jellegzetes katonaviseletét vették díszítőmintául. A miskák különlegessége a domború díszítés. Miután az emberi arcot plasztikusan formálták meg, és a törzset is hasonló módon alakították ki, a mentét domborúan ábrázolták sújtassál, vitézkötéssel, gombokkal. A sujtás a mell két oldalán van, mintha nyitva volna a mente, a középen maradt felület további díszítésre volt alkalmas,

7 melyen gyakori a kígyó és virágminta ábrázolás. A tárgyak egy részénél a nyakravaló megmintázása is előfordul, ami Domanovszky György szerint „a miskának nem ad éppen katonajelleget".

8 Ezzel szemben a múzeumi gyűjteményekben nagy számban megőrzött darabok leírását Kresz Mária több esetben a következő módon kezdte: „csákós huszár alak, zsinóros dolmányban, elől kígyóval" vagy „verbunkos huszárt ábrázoló kancsó, ún. miska, dolmányán elől két sor paszománt, közötte kígyó".

9 Az egyértelműen a magyar huszárt megjelenítő reprezentatív borosedény a XIX. század közepére elmaradhatatlan tartozéka lett az ünnepléseknek, társas mulatozásoknak, majd pedig keresett darabja a század végére fellángoló műgyűjtésnek. Maga a tárgy tipikusan magyaros ízlést, magyar divatot képviselt, nemzeti jelképértékű lett. Erre szolgált kezdettől az egységes mintát követő plasztikus megformálása (kiöntő részének magas csákóalakú kialakítása, a bajuszos markáns arc, továbbá a sűrű sujtás- és gombmintázattal díszített öblös alsórész), valamint megnevezése (a nemzeti karaktert kifejező Magyar Miska nyomán). Egyik legszebb példányát a mezőcsáti Rajczy Mihály fazekasmester alkotta meg 1848-as datálású munkájával (1. sz. kép).

10 Előfordul, hogy a miskakancsó oldalát nemcsak különböző felirat, hanem huszárábrázolás is díszíti. Katona Lajos tiszafüredi fazekasmester 1876-ban készített kancsójának füle mellett egyik oldalon három gyalogos katona látható karcolt kontúrú ábrázolással, „Huzd ki Magad Baka Bundás" felirattal, míg a másik oldalon lovon ülő huszár feszít, szájában szivarral, a következő szöveg kíséretében: „Huszár vagyok Édes Anyám nem Baka, rám illik a sárga zsinóros ruha Vivát".

11 Hasonló, de terjedelmesebb méltatás olvasható az 1890-ben Désházán (Szatmár megye) készült kerek boroskulacson: „Huszár vagyok lelkem babám az is maradok szemed szinü dolmányomon ragyog sárga gomb kard villog az oldalamon tajték a pipám veres tsáko süvegemen leng a bokrétám sejemszőrü pejparipám száz aranyat ér..."

12 6 NM lt. sz.: 75.54.1 1. 7 Domanovszky György: Mezöcsáti kerámia. Magyar Népművészet, 1953. 14. 8 Domanovszky: i. m. 15. 9 NM lt. sz.: 78837. Tiszafüred, 1852. és NM lt. sz.: 125785. Mezőcsát, 1847. Kresz Mária meghatározásai, 1981 és 1982. 10 Színes képét közli Selmeczi Kovács Attila: 1848 emlékezete a népművészetben. Magyar Iparművészet, 1998. 3. sz. 32. 11 NM lt. sz.: 51.31.403. Kresz Mária leírása, 1981. A tárgy képét közli Füvessy Anikó: A tiszafüredi kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethnographia, 1979. 215. 12 NM lt. sz.: 138751. Kresz Mária leírása, 1981.