Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - ILLÉSFALVI PÉTER: Vadász- és hegyicsapatok megkülönböztető jelzései 1867-től napjainkig

az első osztályú lövészek illeszthették magukra. Ez azonban már nem vadász sajátosság, hiszen a lövészbojtot megkaphatta gyalogos, tüzér, utász stb. is, és viselhette a megfelelő fegyvernemi színben.

11 Az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia szárazföldi hadereje csukaszürkébe bújt, s általánosan jellemző volt a színes és egyedi dolgok eltűnése a katonai viseletről, hiszen minden efféle fokozottan vonta-vonhatta magára az ellenség tüzét. A fűzöld paroli egy darabig megmaradt, majd elrendelték, hogy a teljes hajtóka helyett csak egy 18 mm-es posztócsík maradjon, melyet a gallér élével párhuzamosan kellett felvarrni a rendfokozati jelzés mögé. Amikor 1915—1916-ban bevezették az egységes táboriszürke egyenruhát, akkor a tábori- és császárvadászokat már csak a sapkájuk alapján lehetett azonosítani.

12 A betü(k)ből és szám(ok)ból álló álló sapkajelzés eligazította a katonákat arról, hogy viselője melyik csapattesthez tartozik. A jelvények szövetből, vagy fémlemezből készültek hidegsajtolási eljárással; ezeket nemritkán maguk az alakulat katonái készítették a harctéren. A cs. és kir. hadseregnél a betűket illetve számokat kék alapon kellett elhelyezni a tábori sapka bal oldalán úgy, hogy azok talpai a sapkaszegélytől 1 cm-re, vállmagasságban álljanak.

13 A császárvadászok a TJ (Tiroler Jäger), illetve a KJ (Kaiserjäger) betűket használták. A TJ 1 például azt jelentette, hogy viselője az 1. császárvadász ezred kötelékébe tartozik (K. u. K. 1. Regiment der Tiroler Kaiserjäger). A tábori vadászok az FJ (Feldjäger) vagy egyszerűen csak a J betűt használták. A J 19 jelzést viselő katonáról mindenki tudta, hogy a komáromi 19. tábori vadászzászlóaljhoz van beosztva (K. u. k. Feldjägerbatallion Nr. 19). A tábori vadászokon belül is megkülönböztették a bosnyákokat, példának okáért aki a bhJ 5 feliratot illesztett fezére, arról tudni lehetett, hogy az 5. bosnyák vadászzászlóalj soraiban küzd (K. u. K. bosnisch-herzegowinisches Jägerbatallion Nr. 5).

14 Külön kell megemlékezni a határvadászokról, amelyek az 1918-ig tartó időszakban - a vadászalakulatok közül az egyedüliként - hajtókán viselhető jelvényt kaptak. Az 1914. július 6-án kelt körrendelet meghatározta, hogy a határvadászoknál szolgáló katonák részére a gallérra, a rendfokozati jelzés mögé egy kiterjesztett szárnyú, éppen felrepülő sast rendszeresítenek. A jelvény a tisztek számára (VIII. rangosztályig) ezüst és arany (IX. rangosztálytól) kivitelben, tisztjelöltek és legénység számára pedig préselt, ezüstözött pakfongból készült.

15 Az Osztrák-Magyar Monarchiának jelentős része volt hegyvidék (elég, ha csak az Alpokra vagy a Kárpátokra gondolunk), amelynek megvédésére a hadvezetésnek különleges felszerelésű, kiképzettségű és szervezetű csapatokat kellett hadrendbe állítania. Ez a franciák és az olaszok után, Európában a harmadikként meg is történt. A cs. kir. 11 Barcy: i. m. 103-104. 12 Lexikon, 274-276. 13 Abzeichen für besondere Ausbildungszweige und Verwendungen im österreichisch-ungarischen Heer und der Flotte. II. Teil. Kragen-, Kappen- und Ärmelabzeichen. Truppenabzeichen. (Behelf). Wienf?], é. n. (A továbbiakban: Abzeichen.) 14-15. 14 Abzeichen, 20-21. 15 Abzeichen, 12., 23. Figxelemre méltó, hogy a felrepülő, kiterjesztett szárnyú madár figurája, mint csapatnemijelzés az I. világháború után tovább élt. így többek közt az 1919 utáni csehszlovák hadseregben is, ahol érdekes módon a hegyi gyalogezredek (horsky péSí pluk) megkülönböztető jelvénye lett. Lásd erről bővebben: Vojenské Déjiny Ceskoslovenká III. Dil. XXIV. tábla és 188. A román hegyivadászok a mai napig ugyancsak ezt, illetve az ehhez igen hasonló jelvényt használják.