Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - BABUCS ZOLTÁN: Jászkun katonai jelképek a XVIII. század közepétől 1867-ig. (Egyenruhák, címerek, zászlók)

kete tollal, a többi szerelékdarabok és köpenyzsák a rendes huszárokéhoz hasonló... A szabad csapatok fegyverzete épp olyan, mint a cs. k. hadseregé".

44 A főhercegi szózat különleges kiváltságként megengedte a jászkunoknak, hogy az 1858-ban „...a Császárné Ő Felsége által nekik adományozott drága zászlót magukkal vihessék..."

45 Gróf hallerkeöi Haller Ferenc altábornagy az önkéntes csapatok alakításának időszakában közölte Jankovich György jászkun főkapitánnyal, hogy az Erzsébet császárné által küldött jász és kun zászlókat a jászkun önkéntes huszároknak hadba kell vinni. A két zászlót még 1858. május 27-én szentelték fel (valószínűleg 1859-ben újraszentelhették a zászlókat, hiszen a zászlószögeken a jászkun önkéntes huszárok egyes tisztjeinek neve és rendfokozataik olvasható). Maga Albrecht főherceg is jelen volt, a szalagokat I. Ferenc József hitvese kötötte föl a zászlórudakra.

46 A jász zászló előlapjának közepén tölgy- és cserfalombok által övezve a Jász kerület 1746 előtti címere látható, a gótikus vértbe öltözött, kétkezes pallossal övezett, lehúzott sisakrostélyú, lóról leszállt lovag jobb kezében a Lehel-kürtöt, baljában három nyílvesszőt tart. A hátlapon tölgy- és cserágak által közrefogva az ifjú uralkodópár feketeezüst színekkel festett antikizált mellképe látható profilból (szövegfelirata nehezen, de olvasható: „Kaiser Franz Josef... Elisabeth..."). A lovassági zászló (mérete 64x61 cm) alapszíne fehér vagy világoskék selyembrokát, mindkét lapjának széleit hímzett ornamentális minták és ezüstrojtok szegélyezik. A zászló pántolt rúdja szabályos lovassági festésű (fekete-sárga-vörös-fehér csíkok függőlegesen felfestve). Mind a hordpánt, mind a felső- és alsó csúcs is megtalálható a rúdon. Egyedül a levél alakú csúcsdísz mutat szabálytalan jelleget, mivel az uralkodó névjele helyett aranyozott koszorúval övezett E (Erzsébet) névjel szerepel rajta.

47 A zászlókat 1868-ig hordozták,

48 s az ún. Erzsébet zászló mind a mai napig a Jász Múzeumban található.

49 1859. június végén szálltak nyeregbe a félig-meddig felszerelt jászkun önkéntes huszárok, de harcba már nem kerültek, s csak 1866-ban estek át a tűzkeresztségen. (Egyenruházati és szervezési változásaikat a 3. sz. mellékletben mutatjuk be.) Az önkényuralom időszakában a cs-kir. 12. huszárezred (1850-től ezredtulajdonosa: gróf hallerkeöi Haller Ferenc altábornagy) jászkun huszárokból állott.

50 A Jászkun Kerület 1876-ban elvesztette függetlenségét, betagolták a vármegyerendszerbe. A közös hadseregben és a M. Kir. Honvédségben is voltak olyan lovas és gyalogos alakulatok, amelyek legénységi állományukat az egykori Hármaskerület lakosságából nyerték. Ezek az egységek már csak nevükben voltak jászkunok, egykori szimbólumaik44 Berkó 1930. 56.; Barcy: i. m. 81.; Dernyey (Szalvnich) György: Vilmos a Német Birodalom trónörököse és Poroszország trónörökösének nevét viselő cs. és kir. Jász-kun 13. huszárezred története 18591918. Budapest, 1941. 5. 45 Berkó 1930. 56. 46 A fennmaradt zászlószögek tanúsága szerint. 47 A zászlószalag is fennmaradt. A szalag alján a császári kétfejű sas, a Habsburg-ház genealógiai címere, a Wittelsbach-ház címere és Magyarhon címere került felhímzésre. „Erzsébet császárné és királyné" olvasható a szalag egyik oldalán, a másik szalagon az adományozottak neve, s az adományozás évszáma szerepel. A szalagok széleit hímzett tölgy- és cserágak összefonódásai díszítik. 48 Ekkor vonták be rendeleti úton a cs. kir. lovasezredek hadijelvényeit, és a 13-as Jászkun-huszárok a jászberényi Nagytemplomban helyezték el az 1866-os észak-itáliai hadszíntéren megfordult zászlajukat, Dernyey: i. m. 8. 49 Lt. sz.: HTM 61.59.1./Zl. 50 Az ezred története bővebben: Babucs Zoltán: A 12-es jászkun huszárok ezredtörténete (1849-1867). In Pethő László (szerk.): Jászsági Évkönyv, 1996. Jászberény, 1996.