Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - CSIKÁNY TAMÁS: A "vörös sipka", mint a kollektív helytállás jelképe

dött, melynek során a délvidéki erők döntő részét - miként a más hadszíntereken harcoló erőket - a Tisza középső folyásához rendelték. Damjanich tehát kiürítette a Bánságot, és Arad felé, majd Szolnokhoz menetelt. Itt március 5-én újabb lehetőséget kapott a két zászlóalj, hogy bizonyítsa elszántságát. Éltek a lehetőséggel. A szegediek rohammal elfoglaltak egy folyamatosan tüzelő osztrák tüzérüteget, míg a vörös sapkások az ellenség lovasságát támadták meg szuronyszegezve. Damjanich ez utóbbit látva jegyezte meg: „Ezt Napóleon katonái is csak egyszer tevék meg."

12 A következő hónap hozta meg a magyar honvédsereg számára a legnagyobb sikereket, a vörös sapkások bátorságát pedig a fősereg soraiban immár mindenki tapasztalhatta, aki eddig erről csak hallomásból nyert értesüléseket. A zászlóalj ekkor a III. hadtest állományába tartozott, a hadtestparancsnoki beosztást is ellátó Damjanich vezénylete alatt. A hadtest egyik hadosztályát Wysocki ezredes vezette, ennek egyik, Kiss Pál alezredes parancsnoksága alatt álló dandárjában szolgált a 9. honvédzászóalj, míg a szegedi zászlóalj a másik, Leiningen-Westerburg Károly alezredes irányította dandárba tartozott. A két zászlóalj azonban továbbra sem kerülhette el egymást, így az április 4-i tápióbicskei ütközetben sem, amikor a Wysocki-hadosztály kapott parancsot a horvátok által elfoglalt Tápió-patak hídjának visszafoglalására. Természetesen a két „elit" zászlóalj ért először a heves tűz alatt tartott hídhoz, amely nagy keveredést eredményezett. A katonák egymással verekedve akarták először elérni a hidat. Ennek következtében olyan fejetlenség alakult ki, melyet csak a 3. zászlóalj parancsnoka, Földváry Károly őrnagy lélekjelenléte oldott meg.

13 A vörös sapkások zászlótartójának kezéből kiragadta a zászlót és előreindult a híd felé elérve ezzel, hogy a katonák parancsnokukat, illetve zászlójukat követve ellenállhatatlan rohammal elfoglalták a hidat, amivel el is döntötték az ütközetet. Másnap a két zászlóalj ünnepélyes keretek között kibékült egymással, persze Damjanich hathatós közreműködésével. A 9. honvédzászlóalj elismerte a másik vitézségét, ami fordítva is megtörtént. A kassaiak zászlótartójának azonban hadbíróság elé kellett állnia, amiért kiadta kezéből a zászlót. A bíróság halálos ítéletét rövidesen végre is hajtották. A zászlóaljak dicsőségének és különcségének ekkor már - közvetve ugyan - tanúja volt Görgei Artúr tábornok is, a hadsereg fővezére. A helytállásuk indította annak megfogalmazására, hogy szükséges lenne a legmegbízhatóbb, leghasználhatóbb katonai kötelékeket valamilyen módon megkülönböztetni, jutalmazni. Mindezt Szentmártonkátán, a hadsereg főhadiszállásán Kossuth Lajossal, az Országos Honvédelmi Bizottmány jelen lévő elnökével is megbeszélte, aki készségesen járult hozzá, ezen új elismerési forma megteremtéséhez. Kossuth szerint ez azért is kívánatos lenne, mert így kialakulhatna egy olyan mag a hadseregben, mint Napóleon öreg gárdája volt.

14 Mivel a „vörös sapka" teljesen egyedi volt, és már bizonyos ismertséggel rendelkezett, úgy döntöttek, hogy e fejfedő viselhetőségének adományozása lesz az új elismerés a kötelékek számára. A megbeszélteket Görgei azonnal írásba is foglalta, amelyet javaslat formájában Kossuthnak rögvest át is adott. Görgei a lelkesedés fokozását várta ettől az új elismeréstől, amelyet nemzeti jelleget tükrözőnek tartott, és a vörös sapkák beszerzése a körülményekhez képest könnyűnek tűnt. Nagy előnyének tartotta, hogy mindig látható jelkép lehetett a 12 Hoffmann: i. m. 39. 13 Más vélemények szerint Szikszai Lajos 3. zászlóaljbeli hadnagy nevéhez fűződik e komoly lélekjelenlétre valló tett. 14 Kossuth Lajos összes munkái. XIV. kötet. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1953. 826.