Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
KATONAI JELKÉPEK - BACZONI TAMÁS: A sisak - egy sajátságos katonai jelkép
A sisak - egy sajátságos katonai kép 141 tömeges bemutatkozása 1915. szeptember 25-én Champagne-nál történt, amikor a francia gyalogság első alkalommal indult rohamra az új sisakokban. 7 A modern technológiával, tömegtermeléssel gyártott rohamsisakok nem tagadhatták le középkori „felmenőiket", a három fő sisaktípus (francia, német, angol) mindegyikének nyomon követhető középkori eredete: a francia Adrián őse a burganet, a német 16 mintájú Stahlhelm-é a sallern és a saladé, az ún. angol Mark I.-é a chapel, 8 a lovagság mítoszából azonban mit sem örököltek. Ehelyett új mítosz született. Noha a hadviselő felek az általuk kifejlesztett különféle sisaktípusokat eredetileg kizárólag praktikus védőeszköznek szánták, azok akarva-akaratlanul jelképpé is váltak: a fronton harcoló (szenvedő) katona ismertetőjelévé, hiszen a hátországban (ekkor még) nem volt szükség védősisakra. Ugyanakkor bizonyos fokú demokráciát is tükröztek, hiszen a közlegénytől a tábornokig mindenki egyforma rohamsisakot viselt. A harcos teljesen új, emberre alig emlékeztető külsővel jelent meg, az új felszerelési tárgyak, a sisak és a gázálarc által eltakart arc földöntúli külsőt kölcsönzött viselőjének. A fronton az egyes sisakok jellegzetes sziluettje viselőjének hovatartozását is elárulta, ugyanakkor más fejfedők mintájára alkalmasnak bizonyult jelvények (címer, uralkodói névjel, fegyvernemi jelvény, különféle sisakdíszek) hordozására, szinte a középkori lovagi sisakdíszek mintájára. Az említett „új mítosz" jegyében a háború után a különféle frontharcos egyesületek előszeretettel választották jelképül a sisakot. Franciaországban a győzelem tiszteletére a köztársaságot szimbolizáló nőalak is Adrian-sisakot kapott a hagyományos antik sisak helyett, így jelent meg a különféle ábrázolásokon. A hazatért veteránok emlékjellel („plaquette souvenir") ellátott sisakokat kaptak, (ez tulajdonképpen a sisak szemernyőjére erősített díszített lemez volt, „Sóidat de la Grande Guerre 1914-18" felirattal). 9 Németországban egyenesen a „Stahlhelm" nevet vette föl az egykori frontkatonák szervezete, s jelképrendszerükbe is mélyen beépült a jellegzetes német sisak, mely ekkoriban kezdett a német militarizmus szimbólumává válni. Magyarországon sem volt ez másképp. Az első világháborúban német licenc alapján gyártott 15 M rohamsisak, 10 melyet a Magyar Királyi Honvédség is tovább használt, a Frontharcos Szövetség egyik védjegye lett, melyet zászlóin és jelvényein is sűrűn használt, sőt, tagjainak formaruhájához hozzátartozott a sisakot utánzó, nemezből készített kalap is. A rohamsisak megjelent különféle kitüntetéseken, jelvényeken (pl. Háborús Emlékérem, honvédségi gépjármű-jelvény stb.), valamint az első világháborúval kapcsolatos képzőművészeti alkotásokon a kisplasztikától a háborús emlékművekig. Különösen kedveltté vált az antik elődöket utánzó, meztelen, sisakos férfi ábrázolása. Jellegzetes két háború közti „béke"-találmány az alumíniumból készült, formájában az acél rohamsisakot utánzó díszsisak, ami a tiszti díszöltözet részét képezte 11 (betetőzve azt a folyamatot, melynek során a rohamsisak eredeti fejvédő funkcióján végképp túlnőve a díszviselet darabjává vált). A második világháborúban vált a hősi halál előbb dicsőséges, később már csak szomorú jelképévé a fejfára tűzött rohamsisak. 7 Dagnas, J. G.: Francé. In Les casques de combat. 1. kötet. Paris, 1984. 61-128. 8 Dean: i. m. Bevezetés. 9 Dagnas: i. m. 80. 10 Baczoni Tamás: Rohamsisakok Magyarországon 1915-től napjainkig. Haditechnika, 1999. 4. sz. 8387. 11 37.411/2. - 1933. sz. körrendelet. Rendeleti Közlöny, 1933/8. sz., 92. p. és 4109/Eln. - 1933. sz. körrendelet. Rendeleti Közlöny, 1933/13. sz. 137.
