Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SÁGVÁRI GYÖRGY: Állami és uralkodói szimbólumok a magyar uniformis jelrendszerében

nak (a gonoszt jelképező kígyót legyőzi a Krisztust jelképező sas/turul), ugyanakkor a történelmi hagyományok alapján inkább a kereszténység előtti pogány magyarság jelképe, így XX. századi propagálása igazából nem volt vállalható az egyház által. (Ezen az alapon rokonítható másik totemállatunkkal, a csodaszarvassal, amelyből nem lett még félhivatalos nemzeti jelkép sem.) Másrészről viszont a magyar nemzet jelképe (kultúrnemzet), szemben a rendi-politikai értelemben vett államiságot-államnemzetet kifejező aktuális címerrel (kiscímer) illetve a Trianonnal elvesztett, regnumot jelképező koronával. Mindezzel együtt sem sikerült teljes egyértelműséggel helyet kapnia nemzeti jelképeink között. A próbálkozások ellenére - láttuk: éppen katonai vonalon - nem volt esélye, hogy az értékrendben a korona, a címer és a nemzeti színek mellé kerüljön, amint az a lengyel és cseh környezetben a címerből kiemelt sassal, illetve oroszlánnal megtörtént. A turul valójában csak arra volt alkalmas, hogy a meglévő jelképek valamelyikével megtámogatva, azzal együtt fejezze ki a sugallt tartalmat. Nem lett „félhivatalos" jelkép sem, mint amilyen például a gall kakas vagy az orosz medve. Nem hivatalosan azonban változatosak a turul felhasználási területei. Közkedvelt motívuma volt az első világháború hőskultuszát propagáló emlékműszobrászatnak; az effajta turul előképek már megtalálhatók millenniumi történelmi szobrainkon, többek között az országhatár mentén felállított turul emlékműveken, és gyakran találkozunk vele a területi revíziót szolgáló nemhivatalos propagandajelvényeken, kiadványokon. Vagyis összefoglalva (Voigt Vilmos szavaival): a történetileg, esztétikailag, ideológiailag zavaros turul problematika annak a társadalmi jelenségnek a szimbóluma, amely nemzeti és kulturális identitásunk zavaraiban fogható meg. Viszszakanyarodva a hadsereg és a turul kérdéséhez: hivatalos, magasabb rendű szimbólumként való felhasználására, egyfajta hivatalos turulkultusz megteremtésére propagálására a két világháború között csak a hadsereg kínált megoldásokat. Ez is csak rövid ideig tartott az 1920-as években. Szimbólum szemlénk végére értünk. Igyekezetünk inkább egy átfogó kép felvázolására irányult; a hatalmi szimbólumok milyen szerepet játszottak a magyar katonai uniformisok mintegy két és fél évszázados történelmében és viszont: milyen megnyilvánulási lehetőségeket biztosított az uniformis ezeknek a szimbólumoknak. Kevesebb figyelem jutott a szimbólumok grafikai szempontú vizsgálatára, a formák elemzésére, a tipizálásra. Bővebb elemzést igényel e hatalmi jelképek és az egyenruha egész jelrendszerének összefüggése. Ezek a tetszetős, hálás, nem utolsó sorban pedig szépen illusztrálható munkálatok a jövendőre maradnak.