Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

KATONAI JELKÉPEK - SÁGVÁRI GYÖRGY: Állami és uralkodói szimbólumok a magyar uniformis jelrendszerében

funkcionalitásában bekövetkezett változások miatt. A monogram tehát, mint katonai jelkép a történelmi süllyesztőbe került. „Trónfosztása" már akkor megkezdődött, amikor az összeomlással egyidejűleg a katonák sapkáján a jelvényről az őszirózsa (krizantém) majd a nemzeti szín űzte el az akkor hivatalos „K" (IV. Károly) uralkodói névjelet. (Mivel túlnő áttekintésünk időkeretein, csak megemlítjük, hogy ettől kezdve - egészen máig - töretlen a nemzeti szín jelenléte a hol kör, hol ovális formájú katonai sapkarózsán. Önmagában, saját jogon. Egyetlen rövid időszak volt a kivétel: 1949-1956 között, amikor a magyar nemzeti szín az ötágú vörös csillaggal kombinálva jelezte az amúgy szolgai módon, teljes mértékben a szovjet hadsereg uniformisát leképező magyar néphadseregi egyenruhán a nemzeti hovatartozást.) A kard- és szuronybojt uralkodói névjele is hasonlóan járt. Előbb a tisztikar ösztönös nemzeti érzülete vonta be a bojt testét nemzeti színű szalaggal, eltakarva „FJI" vagy „K" monogramot, majd a nemzeti szín az újonnan rendszeresített bojtra hivatalosan is rákerült, amire a hatalom később, az egyértelműség kedvéért rátétette még a Szent koronát. A jellegzetes szolgálati jelvény, a lovas és lovasított tisztek által viselt vállszíjas tölténytáska (táska fedélen elhelyezett) uralkodói monogramja helyére - amíg maga a tölténytáska egyáltalán létezett, 1924-1929 között - viszont az államcímer (angyalos kiscímer) került. Vállszíjon ugyancsak a kiscímer díszlett - ám ott angyalok nélkül. Az öveken, az övcsaton feltűntetett hatalmi jelvények, köztük az uralkodói névjel és a címer - fordított arányban az öv praktikus szerepének növekedésével - már a háború alatt háttérbe szorult. Csak az 1924-ben bevezetett tiszti drmiha vörös szatytyánbőr övén, historizáló formakultúrájú véreteken lelünk rá mint hatalmi szimbólumra, egy álló pajzsú kiscímer formájában. A húszas évek elején belépett a jelképhordozói körbe a gomb is. Domború felületére 1922-ben az államcímerből kiemelt kettős kereszt, majd 1926-tól a Szent korona került. A gomb szimbolikus értelmezése, a kapcsolat, az összetartozás, az összekötés és a Szent korona mint a magyar államiság, a Szent István-i Magyarország jelképe, tehát kettőjük szimbiózisa különösen a trianoni békediktátum következményeinek tükrében nyer valóságos tartalmat. Itt jegyezzük meg, hogy a középcímer nem kap általánosító szerepet a két világháború között a katonai egyenruha jelrendszerében, csak a Ferenc József-i korból örökölt, szervezetileg a hadsereghez tartozó, ám státusukban attól nagyon is eltérő gárdák, díszalakulatok (testőrség, koronaőrség, képviselőházi őrség) változatlanul hagyott egyenruháin találkozunk vele. Az új egyenruha jelkultúrája tehát mindenekelőtt a már meglévő klasszikus hatalmi szimbólumokkal él, azokkal, amelyek magától értetődően alkalmasnak látszanak a megszerzett, de facto új államiság kifejezésére mindenekelőtt az államcímerrel, a Szent koronával és a nemzeti színekkel s főleg az utóbbival. Legfeljebb a jelek elhelyezése az egyenruhán és egymáshoz való viszonyuk változott a korábbi korszak szokásaihoz képest, megformálásukat pedig a jelképhordozó elemek alakváltozása és az egyenruha formai megújulása befolyásolta. Ebbe a régi-új szimbólumrendbe „repült be", s próbált helyet keresni és megtelepedni a magyar történelem Jelkép madara" a turul. Nem lehet célunk a XX. századi „turul jelenség" valamennyi politika- és eszmetörténeti összetevőjének vizsgálata, sem teljes jelentésének értelmezése, ezért csak a kérdés katonai jelkép voltára utalunk. Ez önmagában is érdekes kérdés, hiszen amikor a turul az első világháború után hivatalosan is megjelent a magyar katonai jelvénykultúrában, azonnal mintegy archischema értelmezésben került elő.