Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - BASICS BEATRIX: Koronázások és koronaábrázolások

van az 1830-as albumban: a portrék nagyobb számban jelennek meg, mint az eseményábrázolások. A korona és koronázási ékszerek pedig szinte észrevétlenek maradnak ebben az illusztrációáradatban, mindössze egy képen szerepelnek, s akkor is csak együtt, egyenként, önállóan nem láthatók. Mindez nem véletlen, az olykor a divatkép műfajával keveredő portré sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatott számot ekkoriban, mint a korona és koronázási ékszerek már csaknem fél évszázada, alaposan bemutatott, ismertetett képe. Az eseményábrázolások ekkorra már jóval nagyobb helyet kaptak, részleteik is fontosak, ezért jól élvezhetőek voltak, a közönség kíváncsiságát riport-illusztrációkként kielégítve. Az 1867. június 8-án Pesten megjelent „Koronázási emlékkönyv" a Decsy Sámuelféle monografikus feldolgozáshoz hasonlít, de ugyanakkor album méretű, s huszonöt egészoldalas litográfia illusztrálja, melyeknek készítői Franz Kollarz, Josef Kriehuber (utólag fölhasználva), Vinzenz Katzler és Jankó János voltak.

11 A tanulmányok szerzői Falk Miksa és Dux Adolf. A díszes ornamentikával gazdagon ellátott címlapon a kiadók, a Deutsch testvérek a kötetet magának az uralkodónak ajánlják. Az első fejezet „A magyar király koronázása" címet kapta, s Falk Miksa a koronázás államjogi jelentőségéről írva a történeti előzmények tárgyalása során, állandóan a kiegyezés eseményére tesz utalásokat. A jegyzetekben közli az V. Ferdinánd által elfogadott hitlevél eredeti, latin nyelvű szövegét. A következő fejezet a koronázási jelvények leírását tartalmazza. A korona leírása során a szerző összegzi a korona korára, részeire, ábrázolásaira és felirataira vonatkozó elképzeléseit, idézvén a korábbi, hasonló jellegű munkákat, valamint a koronával foglalkozó forrásokat. A koronaleírás az 1853-as megtalálással zárul.

12 A koronázási ékszerek között a címerrel és a zászlókkal is foglalkozik a szerző. A koronázási ünnepély és a királyné koronázása általános részek, s a történeti előzmények után a kötet az 1867. évi koronázás eseményeivel foglalkozik Dux Adolf megfogalmazásában. Különösen kényes kérdést vetett föl a bevezető rész a „kiegyezkedés" jelentőségének elemzésével, melyet követően az országgyűlés koronázási előkészületeit ismerhetjük meg. Ez lényegében a parlamenti események részletes ismertetése, a felszólalásoké és javaslatoké, a küldöttség névsorával, a koronázási hitlevél és az eskü új szövegével. Magának a koronázásnak a leírása a lehető legrészletesebb, szerepel benne például azoknak a történelmileg nevezetes magyarországi helyeknek a listája, amelyek földet küldtek a koronázási domb halmához. Olvasható a koronázáson résztvevő külhatalmi képviselők névsora is és az egyházi résztvevőké, valamint a koronázási menet bemutatása. A szertartás menetrendjét pontosan megismerhetjük, s a lábjegyzetekben említést tesznek a korábbi magyar királyok koronázásáról is. A megyei bandériumok minden tagjának szerepel a neve a fejezetben, csakúgy, mint a koronázási ajándékok részletes bemutatása. Az illusztrációk száma arányos a szöveg mennyiségével, s ennél a koronával és koronázásokkal foglalkozó utolsó hagyományos grafikai sokszorosító technikával készült kötetnél kerültek a leginkább egyensúlyba a különböző ábrázolástípusok. A címlap „...a szent korona oltalma alatt élő nemzetiségeket tünteti fel jelképes csoportozatban". I. Ferenc József és Erzsébet királyné portréit a korona és a koronázási jelvények képe 11 Koronázási emlékkönyv. 1867. június 8. Természet után rajzolt 20 illustráczióval, Kolarz, Kriehuber, Katztler és Jankótól. A szöveget írták: Falk Miksa tudor és Dux Adolf. Kiadják: Deutsch testvérek, Pesten. MNM TKcs., Kézikönyvtár, VI. 434. 12 Ábrázolása önálló lapon jelent meg: Weber Henrik (1818-1866) - Tyroler József (1822-1860 k.): A korona megtalálása és hazahozatala, 1853. Papír, rézmetszet, 3221,6 cm. MNM TKcs., It. sz.: T 543.