Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben

portja követte őt s a hintó, újabb karabélyos csapat és a francia lovas gránátosok r 39 egysege zarta a menetet. Az erdélyi rendek a híd túloldalán csatlakoztak, s együtt indultak tovább. A ceremónia helyszínén ácsolt „Theatrumot" zöld posztó fedte, és festett-aranyozott korlát szegélyezte. Erre még egy „majestas"-nak nevezett emelvényt is építettek, oldalát fehér keleti szőnyegek borították, s rajta „fejedelmi vörös bársonnyal fedett szék egy asztal mellett készen állott". Az „Emlékiratok" szerint a dobogón álló asztal, rajta a kereszttel, valójában felszentelt oltár volt. A seregek hadrendben vonultak fel az emelvény két oldalán, míg szemközt a lóháton maradó országgyűlési követek és az udvari emberek sorakoztak fel. A fejedelem személyes kísérete és az udvari főemberek az emelvénytől nem messze szálltak le, csak Rákóczi maradt nyeregben a lépcsőig. Mielőtt az emelvényre lépett volna, átvette a buzogányt, majd nyomában az erdélyi főurak is felmentek az emelvényre, ahol a négy bevett vallás papjai várakoztak. Először Pekri Lőrinc erdélyi főgenerális köszöntötte a fejedelmet, aki viszonozta az üdvözlő szavakat. Ezután Bartha András ítélőmester olvasta fel a conditiókat. Rákóczi, aki ekkor már fedetlen fővel állt az asztalnál, kezébe vette az ország törvénykönyvét, hangosan felolvasta belőle a,juramentum" szövegét és esküt tett rá, miközben kezét a feszületen tartotta. Végül megcsókolta az Evangéliumot, melyet udvari papja tartott elébe. A ceremónia csúcspontján elfoglalta fejedelmi székét, melyet ekkor helyeztek a Theatrum közepére, s ezután újra feltette süvegét. Az ítélőmester az ország nevében gratulált neki, és felszólította a „környülálló rendet Vivát, vivát, vivát!" kiáltásra. Mikor a fejedelem lejött az emelvényről és lovára ült, „a süvege fejiből kiesett", amit rossz ómenként lehetett értelmezni: „ki is esék csakhamar a fejedelemségből."

40 A csapatok sortüzet adtak, majd mindenki a városba vonult, ahol a beiktatott uralkodó a jezsuiták templomába ment. A számára készített baldachin alatt hálaadó misét hallgatott, közben csapatai a liturgiához igazodva háromszor sortüzet lőttek. Onnan gyalogosan ment szállására, s fogadta az erdélyi rendek és felekezetek küldöttségeit. A marosvásárhelyi szertartásban láthatóan jóval több volt a szokásos elem, mint amennyit az „Emlékiratok" szerzője említ. Az előkészületek még egyértelműen az erdélyi tradíció folytatására utalnak. Ennek egyik első jele a székváros kitüntetett szerepe a politikusok terveiben. A kurucok már 1703 októberében megkísérelték elfoglalni Fehérvárt, s a következő évben valóságos versenyfutás kezdődött megszerzéséért Thököly visszatérő katonái és Rákóczi serege között. Miután 1704 áprilisában elfoglalták, itt tartották azt az országgyűlést, ahol Rákóczit azzal a kikötéssel választották fejedelem39 A menet a tervezete és két leírása alapján rekonstruálható: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Thaly-gyüjtemény. Fol. Hung 1389. 6. Fol. 10-11. (lásd az előző jegyzetben), illetve ugyanott, Fol. 68. („Méltóságos Erdélyi Fejedelemnek die 5 Április 1707. Marosvásárhelyen dicsőséges inauguratiója lőtt ezen formán") Temesi Alfréd (szerk.): Ifjabb Teleki Mihály, II. Rákóczi Ferenc főtisztjének naplója. (Szemelvények az 1703-tól 1712-ig terjedő korszakból). Budapest, 1960. 69. 40 Cserei: i. m. 383. Teleki arról is beszámol, hogy az asztalon lévő gyertyákat csak harmadszorra sikerült meggyújtani, amit nem kommentál, Csereinél viszont ez az apróság is rossz előjel. Teleki: i. m. 70. A jelenség toposznak számít. Szapolyai János halálát jelzi, hogy a misén „a gyortyák csak egyszerre magoktól kialuvának anélkül, hogy valami szél fútt volna, vagy pedig valaki hozzájárult volna", majd pedig az is, hogy „hosszason nem akartak azok meggyúlni." Katona Tamás (szerk.): Mindszenti Gábor diáriuma öreg János király haláláról. Budapest, 1977. 6-7. 22. Bethlen Miklós álmában a sok égő „szövétnek" hirtelen elalvása jövendöli a fejedelemasszony végét. Bethlen Miklós élete leírása magától. In Kemény János és Bethlen Miklós müvei, 806-807.