Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Baczoni Tamás: A Magyar Királyi Honvédgyalogság személyi felszerelései (1869-1914)

felszerelési cikkeit a tisztiszolga vitte a málhatáskában. Lovasított tisztek a nyeregre erősített málhatáskába és köpenyzsákba is tehették holmijukat. Ezenkívül a pogygyászládájukba is csomagolhattak, amit a málhavonat továbbított. 1909-ben a közös hadsereg mintájára a honvédgyalogság tisztjei számára is bevezettek egy hordkészülékkel ellátott bőr derékövet, melynek viselését háború esetén kötelezően előírták, gyakorlatokon és kivonulásoknál megengedték. A hordszíjakat csak háborúban kellett felcsatolni, kivéve ha „göngyölített köpenynyel" történt a kivonulás.

70 E hordszíjas derékszíjjal végre a tisztek is használható tábori felszerelést kaptak, hiszen táskájukat, kulacsukat, pisztolytáskájukat kényelmesen felerősíthették a bőrövre, a hordkészülékre pedig köpenyt, esőkabátot esetleg sátorlapot málházhattak, így a legszükségesebb dolgaikat magukkal vihették a harcmezőn. A honvédség részére rendszeresített tiszti bőröv annyiban különbözött a közös hadsereg tisztjeinek hasonló derékszíjától, hogy a csatot a császári névjel helyett a magyar állami kiscímer díszítette. A tisztek egyik fontos munkaeszköze és egyben státusszimbóluma a távcső volt. Ezek beszerzése nem központilag folyt. Optikai cégek gyártottak hadi használatra is alkalmas távcsöveket (általában hatszoros és kilencszeres nagyításúakat). Legismertebbek voltak a Calderoni-, Busch-, Goerz- és természetesen a Zeiss-távcsövek,

71 melyekhez a legkülönfélébb tartozékokat is meg lehetett venni, az esővédő lemeztől a napellenző üvegen át a „rázkódtatás meggátlására rugós fenékkel bíró" távcsőtokig. A tisztek ruházatának és felszerelésének egy részét - poggyászládába csomagolva - a málhavonat továbbította. A poggyászládák fából készültek, majd 1913-ban egy vulkánfíberből készített bőröndöt rendszeresítettek a nehéz faládák helyett, a hegyi alakulatoknál szolgáló tisztek részére pedig málhazsákot, bár ez utóbbiakkal sok probléma volt, főleg vízállóság tekintetében.

72 A tisztiszolga által vitt poggyásztáskáról pedig ekképp nyilatkozik egy 1876-ban kelt körrendelet: „Minthogy a... gyalog tiszti podgyász-bőrtáskákból zászlóaljaknál még készletek nincsenek, és ennélfogva, a néhány honvéd tiszt birtokában lévő régebbi táskáknak szabályszerűsége meg nem állapítható, a főruharaktári bizottságot egyidejűleg utasítom, hogy minden honvéd zászlóaljhoz egyelőre öt-öt darab gyalog tiszti podgyász-bőrtáskát szállítson el..."

73 * * * 70 RK 1909. 1. p. 13628/eln./1908. körr. 71 HL HFP 439. d. 1903. eln. 450. 72

Tiszti poggyászládákrói szóló körrendeletek a RK-ben: 1897. 214. p. 51131/VIL; 1898. 48. p. 8618/7; 1912. 15. p.; 152640/7./191 L, 1913. 2. p. 15419/eln. 73 HL HFP 32. d. 1876. fp. 2125.