Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Kossuth Lajos két levele Zarka János királyi személynökhöz 1848 februárjából

A továbbiakban lássuk a két levél szövegét és keletkezési körülményeit. Az 1847-1848-as, utolsónak bizonyult rendi országgyűlésen az ellenzék egyik fő célja a kormányzat által 1845-ben Apponyi György kancellár indítványára bevezetett adminisztrátori rendszer felszámolása és elítélése volt. A kérdésben az ellenzék győzelme biztosnak látszott, már az 1847. decemberi válaszfelirati vita Kossuth győzelmét hozta. Mivel az adminisztrátori kérdés napirendre tűzése Apponyi bukásának lehetőségét hordozta magában, a kancellár igyekezett mindent megtenni ennek elkerülésére. Ezért már 1847 decemberében érintkezésbe lépett Széchenyivel, aki egy középpárt alakításával, s ez által egy kompromisszumos megoldás lehetőségével foglalkozott. Széchenyi felvette a kapcsolatot az ellenzék néhány mérsékelt tagjával, Szentkirályi Móriccal, Lónyay Menyhérttel és Gáborral, Pázmándy Dénessel. Az alku lényege az volt, hogy ha a kormány hozzájárul a városi kérdés (a szabad királyi városok szavazatai, illetve belszcrkezetük reformja) rendezéséhez és néhány más reformhoz, akkor az ellenzék kedvezően fogad egy, az adminisztrátori rendszer fokozatos megszüntetését ígérő királyi leiratot; a leirat és az arra adandó válasz szövegét előre megtárgyalták, majd felküldtek Bécsbe. A leirat 1848. február l-jén érkezett (vissza) Pozsonyba, az aznapi elegyes ülésben Ghyczy Kálmán nádori ítélőmester olvasta fel. A túlzottan általános, konkrét biztosítékokat nem tartalmazó szöveget azonban az országgyűlés többsége hűvösen fogadta. Ebben a helyzetben szükség volt Zárka kiegyenlítő közbenjárására, hiszen a kormányzat képviselői előtt tudott volt, hogy Kossuth elégedetien a leirattal. A február 2-i ellenzéki konferenciában Bónis Sámuel, Szabolcs megye követe azt indítványozta, „fogjuk rá a leiratra, hogy kívánatainkat teljesen kielégíti, s köszönjük meg leküldését". Ha a főrendek nem így értelmezik, még mindig vissza lehet térni a sérelem részletes tárgyalására. Kossuth a sérelem egyenes tárgyalását javasolta. vélek 1822-1875. Budapest, 1890. 50., 73. p.; Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808-1860.1. kötet. Budapest, 1943. 333., 356. p. Zárka és a büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött választmányi munkájára lásd: Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. Zalai Gyűjtemény 15. kötet. Zalaegerszeg, 1980. 21-26. p. és passim; Ferenczi Zoltán: Deák élete. Budapest, 1904.1. kötet. 344-345. p. és Pulszky I. 187. p. - Zárka és a Világ kapcsolatára lásd: Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. Budapest, 1983. 113. p. és Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Budapest, 1989. 40. p. - Zárka és Széchenyi kapcsolatára lásd: Viszota Gyula (s. a. rend.) Gróf Széchenyi István naplói. V. kötet. Budapest, 1937. és VI. kötet. Budapest, 1939. passim. - A Szederegyletre lásd: Bártfai I. kötet. 387. p. - Zárka személynöki alkalmasságára lásd: Horváth III. kötet. 261. p. Zárka a március 15-i küldöttségben: Kéry Gyula: A magyar szabadságharcz története napi - krónikában (1848). Budapest, 1899. 183. p. - 1849-es szereplésére lásd: Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. kötet. Budapest, 1952. 488., 497-500., 522. p.; Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla. Budapest, 1921. 179. p.; Károlyi Árpád: Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre. Budapest, 1932.1. kötet. 591. p. II. kötet. 242. p. Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849-1865.1. kötet. Budapest, 1922. 60., 71., 194. p.