Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Kossuth Lajos két levele Zarka János királyi személynökhöz 1848 februárjából
A XI. kötet forrásaihoz kapcsolódik az a két rövidke, saját kezű Kossuth-levél is, amelyet az alábbiakban közzéteszünk. Kossuth e két levelének külön értéke, hogy megírásuk idejéből viszonylag kevés magánlevelét ismerjük, illetve hogy az utolsó rendi országgyűlés egyik legizgalmasabb időszakáról, 1848 februárjának történetéről nyújtanak új információkat. Érdekes a címzett személye is. Zárka János, aki ekkor királyi személynök (Personalis praesentiae regiae locumtenens), az országgyűlés alsótáblájának elnöke volt, a konzervatív párt soraiba tartozott. 1805. december 25-én született a Vas megyei Csomaházán. Előbb Vas megye alispánja volt, majd az 1832-1836. évi országgyűlést követően Kossuth őt is felkérte, hogy levelezőként legyen segítségére a tervezett Törvényhatósági Tudósítások készítésében - emellett Zárka maga is előfizetett a Tudósításokra. Ezt követően azonban gyökeres változás állott be Zárka politikai nézeteiben. Valószínűleg az 1837-1838-as, az ellenzék vezetői ellen indított pereknek lehetett komoly szerepük abban, hogy Zárka átállt a másik, a konzervatív oldalra. Az 1839-1840-es országgyűlésen már ennek a tábornak a szószólójaként szerepelt. Horváth Mihály is e tábor legkitűnőbb szónokai közé sorolja, „ki erős logikával, széles tudománnyal szép szónoki tehetséget párosított". Pulszky Ferenc szerint, amit Ürményi József Fejér megyei követ, a kormányzat országgyűlési diplomatája kiokoskodott, „azt Zárka Muki adta elő az ülésben, kinek kedves modora, magvas szónoklata s ellenzéki antecedenciái elfogadhatóbbá tették a záradék módosításait, melyekkel Deákot és pártját eredeti állásukból lassan-lassan leszorították" 2 . így a királyi előterjesztéseket a sérelmek orvoslása előtt tárgyalni nem akaró reformellenzékkel szemben azt indítványozta, hogy ha nem is terjesztik fel a királyi előterjesztésekkel kapcsolatos véleményüket, az azokra vonatkozó adatokat kérjék le és tárgyalják meg - amivel aztán igen sok fejtörést okozott Deáknak is. A XIX. század politikusai, konzervatívok és reformerek ellenfelek voltak ugyan, de nem ellenségek. Zárka kapcsolata tehát továbbra sem szakadt meg a reformellenzék vezetőivel sem; az országgyűlés alatt is rendszeresen találkozott és tanácskozott velük. Az országgyűlést követően a királyi tábla ítélőmesterévé nevezték ki. E minőségben vett részt az 1840. évi V. törvénycikk értelmében létrehozott, a büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött országos választmány munkájában a választmány jegyzőjeként. Kinevezése ellen a választmány liberális tagjai különvéleményt nyújtottak be, de hasztalanul. Az 1841 decemberétől 1843 márciusáig működő választmány munkájában mindvégig részt vett. Emellett már 1841 augusztusától a konzervatív párt szócsövének, a Jablanczy Ignác szerkesztette Világ című lapnak is munkatársa volt. Rendszeres érintkezésben állt többek között Széchenyivel - tagja volt a gróf által létrehozott Szederegylet választmányának is. Királyi személynöki kinevezéséről 1847 augusztusában már hírek terjedtek, amely 1847 augusztus közepén meg is történt. „Ot kitűnő tulajdonain, jeles szó2 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Sajtó alá rendezte Oltványi Ambrus. Budapest, 1958.1. kötet. 160. p. (A továbbiakban Pulszky I.)
