Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBŐL, ÉLETÉBŐL - Ravasz István: Emlékmű Verecke híres útján
A visszaemlékezéshez mellékelt fényképeken az emléktábláktól már megfosztott obeliszk együtt látható egy 3aKapna rcKafl OBjiacrfc (ZakarpatszkajaOblaszty) feliratú közigazgatási táblával, amelyet az egykori határsorompó talapzatán helyeztek el. Tudjuk, hogy Kárpátalját kezdetben Kárpátontúli Ukrajna Autonóm Köztársaságként olvasztották be a Szovjetunióba, s csak 1946. január 1-től vált Ukrajna Kárpátontúli Területévé. Az utóbbi a táblán olvasható orosz nyelvű felirat magyar fordítása. Ez meghatározza az obeliszk lerombolásának legkorábbi idejét, ám a végleges eltávolítás körülményei mindenesetre még tisztázásra szorulnak. Az emléktábla keresése A Kóródy-féle emléktábla sorsát egészen odáig sikerült nyomon követni, hogy Bálint Mihály százados (özvegyének visszaemlékezése szerint) Dunakilitin adta át a helyi római katolikus esperes-plébánosnak 1945 márciusának végén, közvetlenül hadifogságba esése előtt. A községben és a környező falvakban jártam, a plébánosokon kívül idős helybeliekkel is beszéltem. A tábláról azonban sajnos nem tudnak (ez az 1945 utáni politikai viszonyok ismeretében érthető). Deés Ferenc dunakiliti esperes tudomása szerint az esperesi kerületben sajnos nincs már az élők sorában olyan plébános, aki 1945-ben aktív szolgálatot teljesített. Maradt azonban egy lehetőség, egy nyom. Az esperes-plébános, aki 1945 tavaszán (a kutatások jelenlegi állása szerint) Dunakilitin a bronztáblát átvette, Hugyag községbe, a Palócföldre került, s onnan ment nyugdíjba. Miután a dunakiliti templomot és parókiát 1945 óta már tatarozták, s a táblát ennek során sem. találták meg, feltételezhető, hogy az átköltözés során átkerült Hugyagra, s esetleg ma is ott található. Pontosabban rejtőzik, hiszen az idős plébános nem érte meg a rendszerváltozást, amikor is elővette volna az addig titokban őrzött bronztáblát. 17 E változatnak némileg ellentmond, de ugyancsak a Palócföldhöz kapcsolódó lehetőséget jelent az egykori katonatárs, Hídvégi Lajos tartalékos hadnagy elbeszélése. Emlékezete szerint ugyanis Bálint Mihály százados Esztergomtól északra esett orosz fogságba, tehát nem vihette el a bronztáblát Dunakilitiig. Levelében azt írja, hogy „... Esztergomnál a Duna túlsó oldalán is vannak falusi plébániák, melyek (...) ma Szlovákiához tartoznak, a folyam menti dél-szlovákiai falukban keresni kéne, úgy lehet, eredménnyel." 18 A Kóródy-féle tábla keresésére e területen is kísérletet tettem. Az Ipoly és a Garam közén, a Garam nyugati és a Duna északi partsávján a közel 30 községben tett kutatóút ez ideig nem járt sikerrel. Az 1896-os bronztábla II. világháború utáni sorsa tehát továbbra is ismeretíen. Ezért tisztelettel kérjük azt, aki tud e tábla 1945 utáni sorsáról, jelezze ismereteit az alábbi címen: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, H-1250 Budapest, Kapisztrán tér 2-A. 17 A szerző saját kutatásai. 18 Hídvégi Lajos (cím a szerzőnél) levele a szerzőhöz 1992. április 12-én.
