Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBŐL, ÉLETÉBŐL - Hetés Tibor: "...és utódaik dicsőségére is..." Adalékok a Hadimúzeum előtörténetéhez
monografikus feldolgozás alapját képezték. Igen érdekes adalék, hogy a bibliográfiák 150 olyan művet soroltak fel, amelyek Buda történetével foglalkoztak, míg a kiállításon 360 ilyen művet mutattak be. Elmarasztaló megjegyzésekkel sem fukarkodott a kortársi bírálat. A külföldi anyagok megszerzésére irányuló erőfeszítés „nem sikerülhetett a németországi nyilvános gyűjtemények igazgatói által kimondott azon sarkalatos elv miatt, hogy idegen ilynemű kiállítások miatt a tárlatokat még csak ideiglenesen sem csonkíthatják meg". 17 Elmarasztalással illette a magángyűjtemények tulajdonosait is: „bátran merjük állítani, hogy mind az, ami a történelmi kiállítás keretében felvehető volt, a tulajdonosok által öt tized részben be nem küldetett... Sajnálatunkat kell kifejeznünk kivált Erdély közömbösségéért. .. fájlaljuk a hazai főpapság, az aristocratia közömbösségét, mely néhány dicséretre méltó kivétellel, elzárkózott. ,." 18 A kiállítás mégis gazdagabb volt, mint az 1883-as bécsi. A bemutatott fegyveranyag fejlődéstörténetileg is kifogástalan volt, bár az ágyúk elmaradtak a kiállításról. Különös érdeklődés kísérte a zsákmányanyag bemutatóját: a „török várzászlók, lófarkos lobogók, csapatzászlók, lovassági és gyalogsági lobogók, melyek Budánál, Buda környékén és általában a XVII-ik század harcaiban a törököktől elvitettek." 19 S a közönség? „Sajnos, tapasztalatunk kénytelen reá mutatni a hiú törekvésre, mely teljesen meddő maradt, midőn a szaktudósok, kutatók, történészek nagy számban keresték fel, tanulmányozták a kiállítás termeit, a fővárosi tanintézetek, a tanuló ifjúság, a nyilvános és magán-iskolák - egy kettő kivételével - nem találtak vonzerőt a kiállítás meglátogatására.™ A négy évtized távolába merült 1848/49-es forradalom és szabadságharc - az ezredéves ünnepségek közeledtével - izgató próbálkozásra serkentett. A fővárosi Vigadó termeiben 1891 márciusában egy „nagyérdekű gyűjteményt" mutattak be, amely „azon czélból állíttatott ki, hogy a magyar nemzet e nagy és dicső küzdelmére vonatkozó okiratok, nyomtatványok, fegyverek, képek és egyéb tárgyaknak közszemlére való kitételével a szabadságharcz emléke fölélesztessék 3 '. 21 A feltűnést kelteni kívánó kiállítást a korabeli kritikusok gyengének, a nagy ügyhöz méltatlannak ítélték. Eredményét mindössze abban látták, hogy „a függetlenségi harcz emlékeinek még meglevő [Kiemelés a cikkben H. T.J mennyisége felől hozzávetőleges adatokat nyertünk, s hogy e kiállítás kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy az 1848/49-iki emlékek egy későbbi idő számára fenntartassanak, megőriztessenek. " 22 17 A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottságából. HK 1890. 243-244. p. 18 Uo. 19 Majláth 1886. Előszó, XIV. 20 Vasárnapi Újság, 1887. 18. p. 21 A Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténelmi Bizottságából: Az 1848/49-iki szabadságharci emlékek és képek kiállítása. HK 1891. 550-551. p. 22 Uo. 551. p.
