Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBŐL, ÉLETÉBŐL - Hetés Tibor: "...és utódaik dicsőségére is..." Adalékok a Hadimúzeum előtörténetéhez

Csak a XX. szazad első háborúi - amelyeknek a közös mellett a magyar hadsereg is résztvevője volt -, az új keletű magyar hadiemlékek sorsa iránti felfokozott érdeklődés váltották ki a fél legális igenlő választ: a „paritásnak megfelelően ne egy, Bécsben közös, hanem két hadimúzeuma legyen" a nemzetnek. „Egy osztrák Bécsben és egy magyar Budapesten. 336 A sajtó, elsősorban a katonai sajtó, mindenekelőtt a magyar fiatalok „harcias szellemű" nevelésének elengedhetetlen eszközét látta a hadimúzeumban. A katonai nevelés mellett olyan intézmények kellenek - írták 1886-ban -, „melyek már a zsenge ifjúban felkeltik a csaták nagy tetteinek emlékét, s buzdító példaként állítják elébök a múltak kimagasló alakjait soha el nem évülő dicsőségükkel".

7 Két évvel később alaposabb, bár kissé nosztalgikus hangvételű cikket közök a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottságának égisze alatt megjelenő Hadtörténelmi Közlemények című folyóirat: íy

Mi magyarok nem bírunk fegyvertárakkal, nincsenek arzenáljaink, nincsenek fegyvertani múzeumaink, mint más nemzetnek és országoknak, ahol a hadtörténet egyik fontos szerepét, a fegyverek fejlődési történetét a maga összességében, egy kerek egészben tanulmányozni lehet; s mind az, mi hazai szempontból a nyilvános tanulmányozásának hézagos kalauzul szolgálhat; a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának fegyvergyűjteménye.

338 A magyar hadimúzeum követelése alkalmul szolgált arra is, hogy az érdeklődők megismerjék, hol találhatók hadtörténelmünk tárgyi emlékei. így fordult a figyelem elsősorban a Nemzeti Múzeum felé, ahol sok „hipotetikus tárgy" mellett, ha nem is nagy számban, de voltak „oly hadtörténeti ereklyék, melyek bizonyos hadi tényekhez, vagy katonai egyének neveihez fűződnek, s kétségtelen criteriumaival bírnak mindannak, melyek alapján kimutathatni, hogy azok hadtörténetünk melyik helyén, vagy ki által használtattak, kinek birtokában volánok.

339 E korai gyűjteményleírások bemutatják például Kinizsi Pál szablyáját és sodronyingét, amelyeket 1768-ban sírjából, Vázsonyban emeltek ki, és a Zichy grófok ajándékoztak a múzeumnak. I. Ferdinánd 140 cm-es, kétfúlű rézágyúj át viszont a Dunából, a vasúti hídfő felett 1877-ben emelték ki, és ugyancsak a múzeumba szállították. Nemzeti kincseink közt említik Báthory István kardját, Báthory Zsigmond buzogányát, Báthory Gábor szablyáját is.

10 A Hunyadi Mátyás király fekete seregében használt pajzs nevezetes műtárgy, s nevezetes esemény volt múzeumba kerülése is. Bécs városa az 1848-as márciusi forradalmi események hatása alatt a magyar nemzetet ajándékozta meg vele. A pajzsot 6 Idézi: Emlékirat a M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum ügyének végleges megoldásáról. HTM Adattár 408.88. 7 Idézi: Hadimúzeumi Eapok, 1925. 1. sz. 12. p. 8 Majldth Béla: Hadtörténeti ereklyék a Magyar Nemzeti Múzeumban. HK 1888. 186-198. p. (A továbbiakban: Majldth 1888.) 187. p. 9 Majláth: 1888. 188-189. p. 10

Majldth: 1888. 190-191. p.