Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

RESTAURÁTORAINK MŰHELYMUNKÁIBÓL - Kulybus József: Egy román rohamsisak restaurálása

Az általam restaurálni kívánt sisakharang egyike volt azoknak, amelyek viszonylag jó állapotban maradtak meg, ezért a sisak teljes rekonstrukciója mellett döntöttünk. A sisakon lévő földréteg egy részét száraz állapotában távolítottam el, Solovetes desztillált vízben áztatva bronzkefe segítségével a maradék földréteget is eltávolítottam a sisakharang teljes felületéről, majd desztillált vízben többször átöblítettem. A felület száradása után polírozó gépen kracckefével a vastag korróziós réteget fellazítottam, illetve egy részét eltávolítottam. Az állszíj kengyelek rögzítő füleinek szegecseit csapos köszörűvel a sisaktest szintjéig lecsiszoltam, majd padiátverő (csapkiütő) segítségével kiütöttem, a bőrbélést rögzítő szegecsek maradványait (amit csak a korrózió rögzített a sisakhoz) szintén padiátverő segítségével távolítottam el. A sisakot RO 55 rozsdaoldóba helyeztem kb. 30 percre, majd kracckefével a fellazult rozsdát lekeféltem; ezt a folyamatot kb. 4-szer, 5-ször ismételtem, míg teljesen fémtiszta felületet nem kaptam. A konzerválás során a fémtiszta sisakharangon Ferropassitos kezelést alkalmaztam, ami passziválta a fémet, ezt követően puhább, de nem kenődő kracckefével visszafényeztem a felületet. Festést megelőző alapozásként konzerváló fegyverolajat égettem a sisakharang külső és belső felületére kb. 400-500 °C-on, PB gázforrasztó pisztoly segítségével. Az alapozást követően a sisak belső felületét két réteggel, külső felületét egy réteggel olívzöld színre festettem, Levis Accord matt festékkel (a külső felület készre festése az összeszerelést követően történt. Végül a megfelelő színárnyalat elérése és az UV sugárzás kiszűrése érdekében Marabu UV-Schutz matt lakkal fújtam le a sisak felületét. A kiegészítésekről Mivel a rohamsisak bélése teljes mértékben hiányzott, így a kiegészítések elkészítéséhez mintaként a Hadtörténeti Múzeum Felszerelésgyűjteményében található 38 M román rohamsisakot használtam. A mintaként használt sisak annyiban különbözött a restaurálandótól, hogy II. Károly király névjelével ellátott homlokjelvény található rajta (felépítésében teljesen azonos az 1940 után gyártottakkal). A minta alapján elkészítettem a bélés szabásmintáját a különböző alkotórészekről. A sablonok alapján kiszabtam 2 mm vastag marhabőrből 3 darab fejpárnát, 1 darab homlok- (fej-) pántot (az alkotórészek összefogására és a sisak haragba történő rögzítésére szolgál), valamint az állszíjat; 1 mm-es puha marhabőrből szabtam ki a tarkórészt és a tarkórész állító szíjazatát. 2,5-3 mm-es posztóból a 3 db fejpárnabélés került kiszabásra. A homlokpánt kivételével valamennyi bőralkotó részt „Ciba Irgaderm fém" komplex bőr színezékkel a mintának megfelelően feketére színeztem. A fejpárnákban bőr íyukasztófogó és fűzőszem fogó segítségével a megfelelő helyekre helyeztem a fűzőszemeket, párnánként négy-négy darabot, a minta alapján. Mivel a posztó nyers, törtfehér színű volt, az eredeti viszont sárgásbarna, így ezt is meg kellett színezni. A színezést anilinfestékkel végeztem, és ecetsavval fixáltam a