Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
Az 1769/75 M. nehézlovassági pallos 13 külalakra hasonlított az 1769 M. altiszti palloshoz, azonban markolatszerelékei sárgaréz helyett vasból készültek, a markolatkupak teteje félgömbölyű, a hárítólapig leérő nyúlványát a markolatkupak lapjain áthaladó szegecs erősíti a fogantyú fájához. A hárítólap tövéhez nagy méretű tüskék csatlakoznak. A pengébe vésett osztrák kétfejű sas magassága — a koronával együtt — 95 mm. A pengébe 1771-től belegravírozták, 1773-tól belevésték az ezredszámot is. A penge hossza: 810 mm, szélessége 35 mm. A pallos teljes hossza: 973 mm. 14 A tüzérek és az aknászok oldalfegyvere kisebb különbségtől eltekintve, megegyezett az 1764 M. csajkásszablyával, de az árkászok más típusú fegyvert kaptak. Az 1769 M. árkászszablya 1 * pengéje 550 mm hosszú, 38 mm széles. A pengét 36 fűrészfoggal és fokéllel is ellátták. A szablya teljes hossza: 685 mm. Markolata felfelé szélesedő, kengyel nélküli; szerelékei sárgarézből készültek. A hárítóvasa S alakú, rögzítő tüskéi rombusz formájúak. A rézmarkolatot bivalyszaruból készült lemezek borítják, amelyeket ahhoz két szegecs rögzít. A XVIII. század első felében kialakult egy jellegzetes magyar szablyatípus, a fringia. Bár változatai különböző célokra készültek, mégis formájukban, külsejükben nagyon hasonlítanak egymáshoz. A lovasságnál az 1750-es években a huszártisztek és a magyar nemesi testőrség tisztjei viselték. A gyalogságnál a gránátosok és a magyar gyalogság, továbbá a határőrség és a vadászalakulatok tisztjei használták 1811-ig. A különböző rendeltetésnek megfelelően eltérés mutatkozik a penge díszítésében és főleg a hüvely kivitelében. A huszártisztek és a magyar nemesi testőrök az aranyozott, díszes pántokkal szerelt hüvelyeket használták, az egyszerűbb bőrhüvelyek inkább a nem lovastisztek szablyáinak tartozékai lettek. A fringiák pengéje széles — 40—60 mm —, karcolt díszítésű és feliratos. A díszítő motívumok rendszerint a Nap, a Hold és a csillagok, a félholdon álló Madonna, a kettős kereszt, továbbá gyakran szerepel a „Fringia" felirat, amelyről a szablya a nevét kapta. A fringia szó eredetére vonatkozóan több elmélet létezik. így Wendelin Boeheim szerint : 18 i^ridericus Eex (Hungarie) In öermania imperátor ^áugustus kifejezés első betűinek összevonásából származik, de ez aligha fogadható el, mert III. Frigyes a reneszánsz időszakában élt, s a betűk képzése nem erre vall. A másik feltevés szerint: i^ranciscus i?ákóczi In iVbmine öentis /nsurgit ^4rmis (Rákóczi Ferenc a nemzet nevében fegyverre kelt. 17 ) Ez a feltevés sem helytálló, mivel a fringia szó már a XVI. században, tehát jóval Rákóczi előtt is ismeretes volt. Származtatják a latin „frangere" (törni) vagy a török „frengh" (idegen) szóból is; ez utóbbin a törökök és a keleti népek általában az európait értették. A madonnás vagy a kettős keresztes példányokon 18 hosszabb, latin nyelvű szö13 HM. KGY. Ltsz. 0.74. 132. 14 Wagner, Eduárd ... i. m. 357. o. 15 Dolleczek, Anton ... i. m. 24. o. 16 Boeheim, Wendelin: Handbuch der Waffenkunde, Leipzig, 1890. 281. o. 17 Bárczay ... i. m. 607. o. 18 HM. KGY. Ltsz. 0416/Fe.
