Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

MAKAI ÁGNES: A Katonai Mária Terézia Rend emlékei múzeumunkban

zeum anyagának menekítése során zömük eltűnt, s máig sem került elő. A birtokunkban levő Mária Terézia Rend-i keresztek közül kettőről állíthatjuk teljes bizonyossággal, s egyről feltételesen, hogy a bécsi anyagból maradt meg. Azonosításuk — még a középkereszté is — gondot okoz, mert a Hadimúzeumban a keresztek állapotáról, súlyukat, méreteiket, sérüléseiket pontosan feltüntető leírás nyilvántartásba vételük után sem készült. A bécsi anyaggal br. Splényi Gábor altábornagy, gr. Gyulai Ignác táborszernagy és br. Mecséry Dániel altábornagy középkeresztje került a Hadimúzeumba, ők 1789—1805 között részesültek kitüntetésben, de ezen idő alatt mindhárman kétszer kapták meg a Mária Terézia Rendet. Melyiküké volt a középkereszt? „Hajszálnyi" bizonyíték alapján valószínű, hogy Splényié. A hadimúzeumi átvételi jegyzék ugyanis két középkeresztet hibátlannak ír le, egynél, Splényiénél, zománchibát jelez. A szóban forgó középkeresztünk hátoldalán szintén zománcsérülés fedezhető fel.

47 6. Báró Splényi Gábor altábornagy 47 Jegyzőkönyv, 1931. július 4-én, a Hadimúzeum titkári irodájában. (M. kir. Hadtörténelmi Múzeum irattár, 12/1931. sz.) A középkereszt fokozatot 1765-től adományozták. Ebben az évben 9 keresztet adtak ki, majd 1778-ig nem volt adományozás. 1778-ban 3, 1779-ben 1, 1789-ben 7 lovag kapott középkeresztet. Elképzelhető tehát, hogy Splényi, akit 1790-ben avattak, a legkorábbi középkeresztek közül kapott, amelyek első tulajdonosuk halála folytán már visszakerültek a kancelláriához. A szóban forgó középkereszttel megegyező típusú lovagkereszt fényképét közli Méficka i. m.