Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

amely a tárlat után a Központi Tisztiházba, onnan a múzeumba került. A személyi relikviák közt kiemelkedő értéket képviselt Szalvai Mihálynak, a spanyol polgárháború hősének, a Magyar Néphadsereg tábornokának halála után átadott hagyatéka. Leltárba került az 1956. évi ellenforradalom széles körben gyűjtött fotó-, sajtó- és dokumentumanyaga, fegyverei és más tárgyak. Az ellenforradalmi erők elleni küzdelemben, 1956-ban a néphadsereg állományából 182 fő esett el, illetve halt mártírhalált. A dokumentumokon és fényképeken kívül többük személyes tárgya, ruhája, felszerelése is a múzeumba került. A fegyveres erők mártírjai közt is emlékezetes Sziklai Sándor vezérőrnagy alakja. Életét ismertté tette a szovjet-oroszországi szocialista forradalomban és a polgárháborúban, majd a spanyol internacionalista brigádokban való részvétele. 1956 októberében a Hadtörténeti Intézet parancsnoka volt, s az ellenforradalmárokkal vívott tűzharcban lelt hősi halált. Kegyelet övezi ezredesi egyenruháját és az életére emlékeztető személyes tárgyakat. Bár a terv szerint folytatott gyűjtés elvileg kiterjedt a néphadsereg ruházati, felszerelési és fegyverzeti anyagára is, eredménye ezekben az években mégis szerény volt: a folyamőrségi ruhák, egy alakulat több száz darabot kitevő régi felszerelési tárgyai, néhány zászló és fegyver, valamint a Munkásőrség első öltözéke kevéssé reprezentálták a fegyveres erők kortárs anyagát. A Kossuth Lajos Katonai Akadémia a múzeumnak négy, eredeti 1919-es, a proletárforradalom Vörös Hadseregében használt zászlót adott át. Az egyetlen épségben maradt „Nimród" légvédelmi önjáró löveg pedig a szentendrei Táncsics Mihály Műszaki Tiszti Iskolából „saját lábán" érkezett be. Kedvezőbben alakult a helyzet az ajándékozók és eladók révén. A hadtörténelem rajongói, amatőr gyűjtők, kutatók, a történelmi véletlen folytán relikviák, társadalmi szerepük következtében muzeális értékek tulajdonosaivá vált személyek, valamint közvetítők útján egyre növekedett a tárgyak száma. Magas rangú nyugalmazott tisztek — akik még a császári és királyi hadseregben kezdték pályafutásukat — továbbra is eladták és elajándékozták emléktárgyaikat. Némelykor meglepő muzeális értékekkel jelentkeztek az új tiszti generáció tagjai is. Sápi Lajos alhadnagy 14 kardja, török kori vértje, Sáros Ferenc főhadnagy XVI—-XVII. századi sodrony inge kiemelkedően értékes ajándékok voltak. Ilyennek tekinthető a budapesti I. kerületi Tanácstól átvett, az Attila út 47. számú ház pincéjében talált ruházati anyag is. Mint megállapították, az egykori tulajdonos Teleki Mihály volt. A két díszmagyar felsőruha, nadrág és öv, valamint az ezüst veretű magyar díszkard viselettörténeti értéket képviselt. Adományként kapta a múzeum egy XIX. századi ismeretlen festő „Sebesült honvédtiszt" című képét. Bedő Rudolf adta az intézménynek Schweidel József 1848-as tábornok, aradi vértanú néhány kéziratát és más nyomtatványokat. Képzőművészeti alkotásokból is több jelentős mű került a gyűjteménybe, így Ferenczy Istvánnak Maderspachröl mintázott mellszobra, dr. Tátrallyai Istvánné ajándéka. Közvetítők révén vásároltuk meg II. Rákóczi Ferenc ügyigazgatójának, Szentgyörgyi Horváth Zsigmondnak arcképét, amelyet Mányoki köréből festettek, valamint Vetter Antal — 1848-as tábornok — arcképét. Konecsni Györgynek Dózsa c. festménye is ekkor került a múzeumi gyűjteménybe. Művészeti és történeti kuriózum Bem József tábornok önarcképe, amely évekig tartó levelezés után vált párját ritkító muzeális darabbá. A bejelentés 1956-ban