Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
ros viselet is. Az európai divatok terjedése mellett, különösen a közhivatalok, elöljáróságok, valamint a többnyire önkéntes alapokon szerveződő közösségek, továbbá a városi polgárőrségek hivatalnoki, illetve uniformis jellegű ruházatában megjelenik, a negyvenes évekre kiteljesedik a magyaros divat. Hogy a hivatalnoki egyenruha jellemző viseleti darabja lehetett már 48 előtt is az atilla, bizonyítja az a tény, hogy az önkényuralom éveiben — 1852-ben, majd 1853-ban módosítva — az ún. Bach-huszárok szabályokban rögzített öltözetében is hangsúlyosan kapott helyet. 22 Amikor 1848-ban létrejön a forradalom önvédelmi fegyveres ereje, a Nemzetőrség, egyenruhájában ugyancsak ott találjuk az atillát 23 , s ennek kontinuitásaként helyet kapott a honvédsereg öltözködési rendszerében is. Ezeknek az atilláknak már egyenruha jellegük van, s azt tudatosítják számunkra, hogy — legalábbis technológiailag — nem okozott nehézséget a hazai konfekciónak. A tömeges előállítás igénye, egy hadsereg atillával való felruházása nem történhetett volna meg, ha korábban nem alakul ki a konfekciós jelleghez szükséges begyakorlott mechanizmus. Mindez azt is bizonyíthatja, hogy a szabadságharc előestéjén az atilla széles körben ismert, országszerte viselt ruhadarab volt. AZ ATILLA MINT KATONAI RUHADARAB Az 1848-as nyitánytól kezdődően a katonai ruházkodásban az atilla a magyaros öltözködési hagyományok egyik legfontosabb hordozója. Hol jellegzetesen, az egész hadsereg külső megjelenését alakítva, hol csak egy hadseregrész, egy adott fegyver-, illetve csapatnem és állománycsoport viseleti cikkeként töltött be elkülönítést jelölő szerepet. Mint egyenruhadarabot, szigorú előírásokkal szabályozták, amelyek a legapróbb részletekig tájékoztatnak a formai jellegzetességekről. E szabályokat forrásul használva, azokkal a stílusjegyekkel foglalkozunk az általánostól az egyre konkrétabb felé haladva, amelyek az atillát „atillává teszik", megkülönböztetve az egyéb, azonos időben viselt kabátfélektől. I. Elsődleges stílusjegyek, amelyek magát az atillát minősítik, s elkülönítik egyéb kabátféléktől: 1. a szabásvonal és 2. a díszítmények megléte, illetve hiánya, valamint elhelyezkedése. II. Másodlagos stílusjegyek, amelyek az atilla kor, hadsereg, fegyvernem, állománycsoport szerinti hovatartozását jelzik: 1. a hosszúság; 2. a zsinórzat sajátosságai, ezen belül a) a zsinórzat formája mellen, háton, karon; b) a zsinórzat színe, anyaga és megmunkálása; 3. a gombok; 4. az atilla kiegészítő elemeinek (vállzsinór, vállpánt, vállperec stb.) megléte, illetve hiánya. 22 Landesgesetzblatt, 1853. évf. 835. o. 1853-ki szeptember 27-kóről 2870 eln. sz. a., a Magyarországbani álladalmi tisztviselőknél a VIII. napidíjosztálytól kezdve fölfelé behozandó szolgálati egyenruha iránt. 23 Nemzetőrségi öltözeti szabályzat. Hadtörténelmi Közlemények, 1956. 338—340. o.
