Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

Honvédelmi Minisztériumban tisztviselő. Szolgálati ideje alatt diplomát szerzett a pécsi Tudományegyetem jogi karán, s 1940-ben doktorált. 1942-ben századossá léptették elő. A Hadimúzeum pályázatára jelentkezve 1943-ban az intézmény állományába helyezték. A második világháborús budapesti hadműveletek idején — muzeális értékeket mentve — a múzeumépületben tartózkodott. Hadifogságba esett, hazajövetele után — osztályvezetői beosztásba — ismét a múzeumba került. 1950 novemberében kinevezték az intézmény parancsnokává. 1951-ben alezredessé, 1956-ban ezredessé léptették elő. Több kitüntetés után 1967-ben a Vörös Csillag Érdemrendet vehette át, míg nyugdíjba vonulásakor, 1971-ben, a honvédelmi miniszter Aranytőrével tüntették ki. Közel három évtizedes tevékenysége alatt jelentős érdemeket szerzett a hadtörténeti muzeológia fejlesztésében, az intézmény vezetésében. A fegyvertörténettel kapcsolatos tudományos munkássága révén, „Kardok" című könyvével szakmai tekintélyt vívott ki. Elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát, majd ,,A kézi lőfegyverek és a hadművészet" című munkájával megszerezte a hadtudományok kandidátusa tudományos fokozatot. A magyar múzeum- és műemlékügyben a felszabadulás utáni első jelentős lépés a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeletének kiadása volt, amely új alapokat és szervezeti kereteket hozott létre, gondoskodott a muzeális értékek fokozott védelméről. Létrehozta az állami tulajdonú nemzeti múzeumokat, valamint az állam által fenntartott közületi múzeumok hálózatát. Ez utóbbiak közé sorolta a szakmúzeumokat, amelyek felett a minisztertanács felhatalmazása alapján a szakirány szerint illetékes miniszter — a vallás- és közoktatásügyi tárcával egyetértésben — gyakorolta a felügyeletet. Közéjük tartozott a Hadimúzeum is. A törvényerejű rendelet intézkedett a műemlékek és muzeális tárgyak szisztematikus felkutatásáról, valamint a vallás és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt létrehozta a hatósági jogkörrel rendelkező Múzeumok és Műemlékek Országos Központját (MMOK). E szervezet nagy hatással volt a Hadimúzeum életére is, különösen a gyűjteménygyarapodást illetően. A Központ útján több értékes, egyedi hadtörténeti emléken kívül számos gyűjtemény vagy gyűjteményrész került az intézménybe. A MMOK tevékenyen közreműködött a különböző, főként vidéki múzeumokban őrzött fegyveranyag átadásában is. E termékeny kapcsolat eredménye volt pl. a Simonyi ezredes-féle szablya, valamint Kőszegről a Nádasdy huszárok 1910-ben készített ezüstserlegének átvétele is. Ugyancsak Kőszegről, az úgynevezett Chernel-féle zárolt fegyvergyűjteményből származott 11 darab értékes tűz- és hidegfegyver. Dormándy Gézának, az ellenforradalmi korszak ismert katonaszemélyiségének gyűjteményéből vásárlással — de ugyancsak a Központ közreműködésével — sikerült megszerezni egy ritkaságszámba menő szakállas puskát és más fegyvereket. A MMOK közreműködésével vette át az intézmény többek között a veszprémi Bakonyi Múzeum fegyveranyagát, kapott az esztergomi múzeumtól 30 darab fegyvert, közte: 1854-ből származó csappantyús karabélyt, 1867-es angol Snides-Dixon, japán Arisaka és török Peabody Martini típusú puskát. Növekedett a katonai szervek részéről átadott muzeális értékű fegyver-, felszerelés- és műszeranyag. A Tüzérszertár 1950-ben hat ágyút, aknavetőt és egy 44 M német 10,5 cm-es tarackot adott át. Ugyanakkor nyugtalanító jelenségek is