Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig

Az osztrák nehézlovasság pallosát utoljára 1824—1825-ben módosították, amikor a vaslemezzel borított fahüvely helyett teljes egészében vaslemezhüvelyt alkalmaztak. A különálló szájkarika keskenyebb, az egész hüvely mérete pedig kisebb lett. A penge zörgésének csökkentésére a hüvelybe fa betétlemezt helyeztek. Az 1824 M. lovassági pallos*

1 csak kosarában tér el elődjétől, amely most már nem szimmetrikus, külső oldala kagylószerűen felhajlik. Külső oldalán négy, míg belső oldalán két kör alakú kivágat van. Pengéjének hossza 850 mm, szélessége 33 mm. A pallos teljes hossza 1010 mm. A pallos ezen típusát az 1848—1849-es forradalom és szabadságharcban a magyar honvédség nagy tömegben használta. 11. 1824 M. lovassági pallos Az osztrák gyalogság törzs- és főtisztjeinek, valamint a tüzérség és technikai csapatok tisztjeinek az utolsó, még 1827 júniusában előírt kardja a korábbi, 1811 M. formáját tartotta meg. 1827-ben a könnyűlovasság törzs- és főtisztjei új szablyát kaptak. Az 1827 M. huszár törzs- és főtiszti szablya** oldalt kihajtható, kétkengyeles markolattal rendelkezik. A XIX. század elején a kézfej fokozott védelmének kérdése a könnyűlovasságnál is napirenden volt, és valószínű ezért alkalmazták a 12. 1827 M. huszártörzstiszti és főtiszti szablya 47 Dolleczek ... i. m. 9. o. 48 HM. KGY. Ltsz. 0637/Fe.