Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

jelent meg a Múzeumról és a Technikai Parkról, hogy a honvédelmi nevelés előmozdítására — több fővárosi és társadalmi szerv közreműködésével — rendszeres iskolán kívüli múzeumi foglalkozásokat szervezzenek. A 2,5—3 órás foglalkozásokon egymást kiegészítő szakszerű tárlatvezetéseket, filmvetítéseket, diaképes előadásokat tartottak. A „Néphadsereg" kiállítás megtekintését előadással, a „Vitává hadművelet" c. filmmel és a Haditechnikai Parkban tett sétával egészítették ki. 1964-től folyamatosan valamennyi kiállításhoz szakszerű tárlat vezetőket adtak ki. Az 1—1,5 íves, fekete-fehér nyomású, háromnyelvű összefoglalót tartalmazó kalauzok tartalmukban követték a kiállítás felépítését. Szövegükben összefoglalták az adott periódus legfontosabb történelmi mondanivalóját, képillusztrációjukat a kiállításon bemutatott fontosabb tárgyi, képi és dokumentumanyagból válogatták. Mindegyik útmutató arra törekedett, hogy egy-egy kiállítási darabról többet mondjon el, mint amit a néző a tárlat felirataiból megtudhat. A hatvanas évek közepén az intézmény egyik kezdeményezője volt annak, hogy az iskolai történelemokatás szervezettebben és tantárgyszerűen kapcsolódjék a múzeumlátogatáshoz, kiállítások megtekintéséhez, illetve az órák múzeumi megtartásához. Ezt a törekvést nagymértékben mozdította elő a kiállítások didaktikus, tehát az oktatás számára viszonylag könnyen hasznosítható, alkalmazható formája. A múzeumnak ekkor még nem voltak kifejezetten múzeumpedagógus munkatársai, az órák az iskolai pedagógus vezetésével folytak. 1965-től a néphadsereg autóbuszt is rendelkezésére bocsátott a múzeumnak, hogy az iskolai csoportok szállítását megkönnyítsék. Ez a kezdeményezés egy évtizeden át jól bevált, az értelmi és érzelmi nevelési feladatok megvalósításához színvonalasan járult hozzá. Vonzerejét és jelentőségét mutatja a statisztika, hogy évenként hány tanuló vett részt az összevont történelemórák foglalkozásain: 1967 1968 1969 1970 1971 1972 4340 5009 3256 2121 1999 1400 A múzeum a közművelődési tevékenységben tulajdonképpen nehezen szétválasztható, valójában csak árnyalatokban érzékelhető, mégis megkülönböztethető kettős funkciót látott el. Egyfelől a maga hadtörténelmi specifikumával részt vett a nemzeti múlt megismertetésében, a hazaszeretetre nevelésben, másfelől a legújabb kor muzeális anyagára támaszkodva bekapcsolódott a honvédelmi nevelésbe. Mindez kristálytisztán természetesen egyetlen közművelődési formában sincs jelen, a kettős arculat változó intenzitással jelentkezik. Visszamenően kimutatni egyik vagy másik súlyát, nagyon mesterkélt lenne. Ezek az arányok eddig — és a jövőben is — az „igények" szerint alakulnak. Annyi azonban leszűrhető, hogy a honvédelmi nevelés jobban aktuális politikai töltetű, míg a történelmi oktató- és népszerűsítő munka hosszabb távon — tanulságokra, hagyományokra építve — általánosabb célok keretében törekszik eredményt elérni. A történeti kiállítások elsősorban a történelemtanítás, míg a néphadseregről, a fegyverbarátságról szóló tárlatok és a Haditechnikai Park a honvédelmi nevelés irányában hatnak. Ez a polarizáció fejeződött ki pl. a hatvanas évek közepétől divatos kvízjátékokban, vetélkedőkben is. A fővárosi iskolákat megmozgató múzeumi játékos versenyek egy része a történelmi tananyaghoz, más része a néphadsereghez, a haditechnikához kapcsolódott. Huzamos ideig (a hetvenes évek